Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

• pozitív szakmai kontroll alkalmazása (nem hibáztatás,hanem feltárás és új lépések)• egymás szakmai munkájának megismerése,• szakmai, szervezeti beilleszkedés, integrálódás támogatása,• a szakmai elszigetelődéstől való védelem,• a kiégés megelőzése,• a (szakmai) személyiség, a szakmai szocializáció fejlődése,• a szakmai kultúra közvetítése.(Szőnyi, 2005)Mindezek mellett természetesen olyan praktikus szempontoknak is szerepe van, mintaz alkalmas körülmények, az esetmegbeszélésre szánt idő biztosítása és elismerése anapi munkarendben. Másrészt ott tapasztalható a kollégák esetmegbeszéléssel kapcsolatosellenérzése, ahol a szervezet egészének viszonyrendszerében hiányoznak ademokratikus működési formák. Tehát az esetmegbeszélés körüli ilyen viták, hogy kötelezővagy önkéntes, gyakran a szervezeti működés „tünetének” fogható fel.A másik visszatérő kérdés, hogy miért van szükség esetmegbeszélésre, hiszen a kollégákegymás között rendszeresen beszélgetnek a munkájukról. Látnunk kell, hogy azalkalomszerű, spontán megbeszélések fontos része az információ megosztásának, azaktuális feszültségek levezetésének, de nem tekinthető esetmegbeszélésnek.Az alábbiakban az esetmegbeszélés néhány strukturális jellemzőjét mutatjuk be.4.2.6.1. Az esetmegbeszélés, mint csoportmunkaAz esetmegbeszélésekkel kapcsolatban gyakran elfelejtjük, hogy ez is egy csoport,annak minden konzekvenciájával együtt. Vagyis tervezést, szervezést, módszer-specifikusmegfontolásokat igényel. Másrészt az esetmegbeszélés tanulási szintér, azaz aképzési, didaktikus elemeknek is helye lehet e csoportokban. Ezért az esetmegbeszélésvezetője többféle szerepben jelenhet meg, attól függően, hogy a csoportfolyamat hangsúlyú(moderátor), vagy tanulási folyamat hangsúlyú (tanár) megközelítést képvisel.Az esetmegbeszélés tartalmi felépítése rendszerint az esetismertetésre, a megbeszélésreés az összefoglalásra, zárásra tagolódik. A folyamat felépítése szempontjából vezetéstechnikaiértelemben többféle módon járhatunk el:• Az esetismertetésre megszabott idő áll az esethozó rendelkezésre, majd a csoportdolgozik az esettörténéshez kapcsolódó szempontokon, illetve az esethozó általfeltett kérdéseken, a referáló addig visszavonul, figyel, esetleg jegyzetel, kérdésekreválaszol, vagy• az esetismertetés után, elsőként a vezető reflektál és újabb szempontokat beemelve,az esettörténéseket értelmezve adja át a szót a csoportnak, vagy• az esetismertetés elindulásától fogva a csoporttagjai, a vezetővel együtt bármikor,az aktuális ponton azonnal reagálhatnak.43