Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

3. A szociális munka csoportokkal – néhánydefinitív és tartalmi jellemzőA szociális munka tanulmányozásakor a csoportmunkában is visszaköszönnek a szakmaprofesszionalizálódásának sajátosságai, azaz:• a csoportmunka a szakma kialakulásának kezdetétől alkalmazott munkaformájaa szociális segítésnek (lásd pld. settlementek, szociális mozgalmak vagy akülönféle prevenciós, szocializációs, rehabilitációs célú csoporttevékenységek),• szinte minden, az emberi csoportokról származó tudást, származzon az bármelytudományterületről, illetve módszertanból, a szociális munka igyekezett beilleszteni,alkalmazni gyakorlatában,• ahogy más munkaformák esetében, úgy a csoportmunkában is, a gyakorlatbólemelkedtek ki a szakmai modellek.Vagyis a csoportmunkában is szembesülünk a szakma sokszínűségével, módszertani,gyakorlati sokféleségével, ami ugyan széles eszközrendszer kínálatát nyújtja a szakembereknek,de meglehetősen megnehezíti az áttekintést. Ezt felismerve indult el aza rendszerező munka, amely különféle szempontok szerint csoportosította a szociálismunka területén alkalmazható megközelítéseket és gyakorlatokat.Egyik, talán legfontosabb felosztás, amelyből már sok tekintetben levezethető a gyakorlat,a szakma-specifikus szándékok meghatározása volt, melyek a következők:––a korrekciós szándék: azaz a csoportmunkát abból a célból alkalmazzuk, hogy azegyén/csoport működésének diszfunkciói tudatosuljanak, és a csoportban szerzetttapasztalatok révén az egyén/csoport képessé váljon az életfeladatai teljesítésére, azalkalmazkodásra, egy új egyensúlyi állapot megtalálására.––a megelőző szándék: ami azt célozza, hogy egy adott élethelyzetben az egyén/csoportfenn tudja tartani a működőképességét, illetve a várható, kiszámítható, élet adta nehézségekkelidőben szembe tudjon nézni, fel tudjon azokra készülni.––az általános, emberi fejlődést elősegítése: amely azt szolgálja, hogy az egyének, a fejlődésilehetőségek felismerésén, tudatosításán keresztül, képesek legyenek aktívanhozzájárulni az emberi, közösségi, társadalmi viszonyok változásához.––személyes haladás támogatása, a kapcsolatok új/más formáinak megtapasztalásánkeresztül, az egyének céljaik, igényeik, érdekeik felismerésével a környezethez valóalkalmazkodás megfelelő módozatait sajátíthatják el.––polgári felelősség és részvétel támogatása, abból a célból, hogy az egyének ráébredjeneka saját érdekein túlmutató közösségi és társadalmi felelősségükre, és képeseklegyenek aktívan cselekedni a közügyek képviseletében. (Német, 1998)A fentiekből kitűnik, hogy a szociális munka központi paradigmája (egyén a környezetben/személya rendszerben), és szakmai specifikuma (az egyén és környezete közöttikölcsönhatás) a csoportmunkában is érvényesül.14