Szociális munka csoportokkal : módszertani kézikönyv - MEK

341. Egy közösségi házban működő mentálhigiénés munkacsoport tagjai (két pszichológus,egy gyógypedagógus, egy szociális munkás, egy orvos, egy védőnő, egyfejlesztőpedagógus) a stáb létrejötte óta kiemelt jelentőséggel kezelte a pszichoterápia,az esetmunka, az egyéni fejlesztés mellett a csoportos módszereket. A csoportmunkaszolgáltatások bevezetéséig azonban sok lépcsőt kellett megjárni, mivelszabadidős csoportok, klubok ugyan megszokottak voltak a szervezetben, de hogynormasértő fiataloknak, vagy olyan szülőknek szóló támogató csoportokat szervezzeneka team munkatársai, akik alkoholisták, mentális problémákkal küszködnek,meglehetősen nagy ellenszenvet váltott ki a közösségi ház konszolidált rendjét féltőmunkatársakban. Ezért a stáb úgy döntött, hogy elsőként, külsős szakemberek bevonásával,a munkatársaknak szervez csoportokat, ahol a mentálhigiénés csoporttagjai maguk is részt vesznek. Így került sor egy Szülői Hatékonyság Fejlesztő Gordontréningre, egy autogéntréningre és egy csapatépítő tréningre. A közös csoportélmények jó kapcsolati következményei kíváncsiságot váltott ki azokból is, akikkorábban szkeptikusak voltak az ilyen típusú csoportmunkával szemben. Az egyreszélesedő résztvevői kör egy része lelkes támogatója lett a csoportos módszereknek,míg mások legalább nem ellenezték, aminek következtében kisebbségben maradtakaz „ilyen mentálhigiénés csoportizék” ellen kardoskodó kollégák. A sikerhez az ishozzátartozott, hogy a kollégáknak szóló támogató csoportok fontosságáról meglehetett győzni a vezetőket, sőt némelyikük egyik-másik csoporthoz csatlakozott.A csoportozás új formáinak és témáinak a beépítése a szervezeti kultúrába megnyitottaaz utat a klienseknek nyújtott különféle csoportok elfogadása előtt. Igazez sem ment bonyodalmak nélkül. Például a közösségi házban „balhésnak” tartottkamasz lányok csoportjának elindulása kezdetben sokféle nehézséggel járt. Azigen könnyen provokálható lányok nehezen jutottak el a csoportszobába úgy, hogyvalaki meg nem szólította volna őket, „hogy mi keresnivalójuk itt”, vagy „miértcsellengenek az épületben”, amire persze a lányok, akik nem hagyták magukat, káromkodással,beszólásokkal reagáltak. Majd ezt elrendezve – a kapuhoz lement azegyik vezető, várta és felkísérte a lányokat – következett a csoportszoba kulcsánakrendszeres eltűnése akkor, amikor a lányok jöttek. Később ez is megoldódott egykulcsmásolattal. Körülbelül 6 hétnek kellett eltelnie, mire mind a lányok, mind aközösségi ház tagsága belerázkódott az időszakos együttlétbe.A csoportmunkára való felkészülés másik aspektusát jelentette, hogy a stáb tagjaiszámba vették, hogy a csoporton belül, ki, milyen típusú, milyen metodikájúcsoportot képes vezetni. Voltak kettős vezetéssel működő csoportok és egyéni kezdeményezésekreépülő csoportok: például a szociális munkás a bölcsödébe éppenbekerült gyerekek szüleinek tervezett és valósított meg egy csoportot, ahol a hangsúlyaz átmeneti élethelyzetből adódó nehézségek feldolgozása volt. Az egyik pszichológus,aki egyébként kiválóan festett, e képességét felhasználva kiskamaszoknakalkotócsoportot szervezett. A gyógypedagógus és a fejlesztőpedagógus a tanulásinehézséggel küszködő gyerekek szüleinek tartott rendszeres találkozásokat.Kezdetben nem volt egyszerű beilleszteni a csoport munkát a mindennapi munkamenetbe;sok időt vett el a helyiség biztosítása, a szükséges eszközök beszerzése,