PDF 7697 kbyte - MEK

Nem is jött vissza, míg a kommün tartott. Nagyapám és apám viselkedése, magatartása utánengem is elfogadott a falu.A tanulás könnyen ment nekem, szerencsénkre mindig tandíjmentes voltam, vagy nagyon kistandíjat kellett fizetni. A polgári után az érseki tanítóképzőbe, illetve a líceumba jártam. Én aleghatározottabban tanító akartam lenni. Az egész osztályból csak öten akartunk tanítani, atöbbi mind mást akart, aztán a vége az lett, hogy mindenki tanító lett, kivéve engem... Simán isment minden az ötödik év kezdetéig.A háború közeledett Eger felé, elérték az oroszok a Tisza vonalát. Ez minden gondolkodóembert egy kicsit megijesztett. A tanítóképzőbe sok Tisza menti gyerek járt. Szeptemberbenkezdődött a tanítás, és a következő hetekben arról folyt a beszélgetés, hogy mi lesz velünk,hazamenjünk, ne menjünk? Akkor én kitaláltam, hogy mi lenne, ha elmennénk együttkatonának. És ez történt. Egerben gyülekeztünk, feljöttünk Pestre. Majd Pesten is csapódtakhozzánk hasonlóan gondolkozó fiatalok. Mi katonák akartunk lenni, de nemigen akartakbennünket katonának befogadni. Senki sem akarta vállalni a felelősséget több száz gyerekkiképzéséért, életéért. Aztán hozzánk csatlakozott egy nálunk idősebb ember, tagja ésmegszállottja a nyilaskeresztes pártnak. Értett az ifjúság nyelvén, tett-vett közöttünk, majdelintézte, hogy katonák lehessünk. Ez a társaság lett a hungarista ifjúsági légió. Egy csendőrfőhadnagyot meg öreg csendőröket jelöltek ki a kiképzésünkre. Ez már október 15-e utánjátszódik, tehát nyilas idők vannak, úgyhogy másképpen nem is lehet a dolgokat érteni megmagyarázni. Mire a kiképzésnek vége lett, elérkezett a karácsony. Budapestet bekerítették.Rólunk mindenki megfeledkezett. Ez a hungarista ifjúsági légió egy zászlóalj méretű egységvolt, ennek voltam én a zászlóaljsegédtisztje. Az én dolgom volt a létszámnyilvántartás megegyéb adminisztráció, és a kilátogató csendőr főhadnagynak én számoltam be arról, hogyvagyunk, elébe tettem, hogy ki kér kimenőt, ez volt a munkaterületem.Amikor bekerítették Pestet, kaptuk az utasítást, hogy Esztergom felé próbáljunk kiszabadulni.Dobogókőig jutottunk el, ott kaptuk a hírt, hogy Esztergomnál is bezárult a gyűrű, és velünkegyütt bekerítettek egy német autós menetoszlopot. Nekik sikerült áttörni, a lakott területeketmegkerülték, és kijutottak, mi viszont nem mentünk ki, és ők nem is akartak minket vinni. Akörnyékbeli szállodákban laktunk és vártuk a sorsunkat. Szilveszter éjszakáján megindultakellenünk az oroszok. Ezeket az épületeket tankkal támadták, körülfogták, foglyokat ejtettek,falhoz állítottak embereket, sorozatba lőtték őket. Én az utolsó szállodában laktam, és ahogymeghallottuk a lövöldözést, én le akartam menni, hogy földerítsem, mi van. Volt egyöregkatona szobatársam, az nem engedett: – Ajj, fiam, dehogy te mégy le, te tapasztalatlanvagy! Én annyi mindenen keresztülmentem, majd én. – Maga mellé vett két-háromöregkatonát, s az éjszaka sötétjében belesétáltak a szállodát körülvevő oroszokba. Falhozállították, géppisztolysorozatot kaptak, ő is elvágódott. Valahogy egy félóra múlvamegérkezett, véresen, tántorogva...Hallottuk, hogy jönnek a tankok följebb. Volt egy-két páncélelhárító fegyverünk. Mindenkiment, amerre látott, voltunk vagy négyen, akik kifeküdtünk a partoldalba, és ahogy feltűnt azelső tank, rálőttünk, az eredményét nem tudom megmondani. Az egész harc óriási hóviharbanzajlott. Egy idősebb zászlóaljbeli megfogott engem, és Dobogókő északi oldalán, a csúszdánvitt lefelé. Azt mondta, ne félj, nem tudnak utánunk jönni. Nem tévedt el, pedig a viharbanéjszaka nehéz volt tájékozódni. Reggelre értünk le Dömösre, bevitt egy ismerős családhoz,azonnal átöltöztettek bennünket. Elindultunk Budapestre, a rokonaihoz. Szerencsésenodaértünk a fiú pesti rokonaihoz. Ő Pesten akart maradni, arra számított, hogy állást szerezvalamelyik minisztériumban, ott is volt ismerőse. Szóval tele volt fantáziával. Én ilyesmiregondolni se mertem. Egy éjszaka megaludtam Pesten, és ez a fiú odaadta nekem azunokatestvére bejelentőlapját. Dombóvári születésű, mondta, Embersics Bélának hívják.108