PDF 7697 kbyte - MEK

IX/ A DORMÁNDI GAZDAGODÁS KORLÁTAI ANYOLCVANAS ÉVEKBEN1/ AZ IPARKODÓK SZABADSÁGAAmikor F. Sándort temették, dormándi kollégája valahol Kelet-Európában turistáskodott. Ez alakatos úgy sejti, hogy besenyőtelki iparostársa virágzó üzletmenetét a járási párttitkárrokonnak is köszönheti. Lám, nem vezet jóra közel férkőzni a tűzhöz.Az a véletlen csak apró előnyökkel jár, hogy a dormándi lakatos a falusi forgalomközéppontjában él. Kapujától pár lépésre buszmegálló, ABC-áruház és kocsma van, néhányházhellyel odébb emelkedik a templom. Mostanában maga is hozzájárult a zsúfoltsághoz; amegálló közelében lányának egy kis pavilont épített, állóbüfének. Udvarán gépek és emberekforgolódnak és sürögnek, nem uralkodik a portán a lakóház. A szerény külsejű épület ahatvanas években készült, s nincs semmi jele annak, hogy ebben gazdag ember lakik.1992-ben, egy kora őszi napon jártam a géplakatosnál, kinn melegen sütött a nap, a szobábantakarékon állt a fűtés, fázósan hallgattam vendéglátóm néha nekiszomorodó, másszortüzeskedő elbeszélését. Nem sziesztára alkalmas helyiségben üldögéltünk, várt és váratlanlátogatók állítottak be. Munkaruhás emberek tébláboltak a küszöbön, a feleség egypapirosdossziét csúsztatott elénk az asztalra. Magnetofonom beszédfoszlányokat,motorhangokat, ajtócsapódást is rögzített.Péntek és tizenharmadika volt, csak lazításra jó, nagyobb munkába ma kockázatos lennebelefogni – a kisiparos ezzel a megjegyzéssel adta meg az engedélyt, hogy kérdezősködjem azéletéről. Ő a dormándi „báró”, a falu első embere, mondták többen a faluban, amikor hozzákészülődtem.TEHER ALATT NŐ A PÁLMA...Jött egyszer a 45 utáni változás, utána jött a Rákosi-téma változása, a Kádár- korszak, mostper pillanat megint itt a változás. Én merem magának mondani, hogy azok a meggörbedt,megnyomorodott emberek, akik akkor is a nullán voltak, higgye el nekem, most megint ottvannak. Hozzám igen-igen sokan jönnek be, hogy kellene kétszáz forint, ötszáz forint. Sohanem kérdezem tőlük, hogy no, mikor adjátok vissza. Nincs sok pénzem, higgye el, mégis így van.Én mindig szegénypárti voltam.A kegyetlen világ a mi családunkra a háború után következett. A földosztáskor kaptunk egykis földet, anyám ebből egy kenyeret lopva ha meg tudott sütni, mert elvitt mindent avégrehajtó. Görhén dolgoztunk, kásán, mozsárban törtük a kukoricát. Nem tudom, mennyirehihető el, de én a világon mindent megettem. Mikor már nem volt semmi, verebet fogtunk atörekbe. Ugye, mert az a hülye vereb azt hitte, hogy ott még búzaszem van, nem volt bennemég egy szikrányi sem. Mi megfogtuk, megfőztük, megettük. Én ilyen árokba maradt holmikatszedtem össze, és abba öltöztem fel, német rossz ruhába, német sapkával úgy néztem ki, mintakiket fogságba visznek, így jártam végig az iskolát.Én már a tanulóidőm alatt családfenntartó voltam. Miskolcra jártam ipariskolába, és abbanaz időben idehaza csak jegyre adtak kenyeret. Mi, gyerekek eladtuk a munkásoknak az ebédmega vacsorajegyünket, annak az árából Miskolcon tudtunk venni kenyeret, és vittük haza a136