PDF 7697 kbyte - MEK

– Mi elégít ki?– Ha a magam örömére repülök. Ha megcsinálom azt, amit magamnak feladatul kiteszek,megrepülöm azt a figurát, amit én akarok. Elvagyok itt a magam valóságában.– Ritkán repülsz egyedül.– Ha már mindenkivel mentem egy kört, megengedek magamnak egy kis kalandozást.Mondjuk, itt a tanya fölött csinálok egy kétezrest.– Kétezer a legnagyobb magasság, amit bír egy sárkány?– Sokkal följebb is tud menni. Nem mondom, hogy tetszőleges magasságban átlyukasztja asztratoszférát, de hogy egy jó sárkánnyal ötezret akkor lehetne dobni, amikor akarsz, az tuti.– Onnan már nem sokat lehet látni.– Egy bizonyos magasságtól fölfelé csak megérzései vannak az embernek. Nagygyakorisággal csak kékes színű ködöt látsz, még a legcsodálatosabb napsütésben ismegfordíthatja a pára a táj képét. De egy verőfényes napsütés vagy egy szép alkonyati estekétszáz méterről is csodálatos. Például este vagy késő délután, amikor még füstöl a házakkéménye, vagy valahol égetik a gazt. Jó tudni, hogy annak a füstje hova száll... Nézd már ahülyét, nem állt meg a stoptáblánál! Gyönyörűen látszik. A birka megint máshol legel, mintkellene. Piszkos érzelmű traktoros máshova szórta a műtrágyát, nem a búzaföldre, csakkörülment a szélén. Az is meglátszik, hogy a búzatáblában hol van gombafertőzés. Hogymelyik szarkafészekben lakik vagy nem lakik madár.– Miért szeretsz repülni?– Mintha azt kérdeznéd, miért süt a nap. Talán azért, mert a repülésben van valami, ami nemköznapi. Legalábbis az 1900-as évek végén egy vidéki ember életében nem mindennaposkiemelkedni a környezetéből, és akár csak ötven- vagy kétszáz méteres magasságból is,benézni a szomszéd faluba. Egyébként nem azért szeretek repülni, de ezért is. Hanem azértszeretek repülni, mert ugyan parasztnak tartom magam, részben mégis mechanikus vagyok.Meg tudom érteni a dolgok miértjét, még akkor is, ha az programvezérelt, ha valaki rávezet.De a szó szoros értelmében vett régi, hagyományos repülőgépeken kilencvenkilenc százalékigminden mechanikus elvek szerint működött. Ezt nagyon finom érzékkel, alapossággaltervezték és építették meg olyan emberek, akik mindig a szerelőszakmák csúcsán álltak. Errecsak jó érzékű, kifinomult felfogású emberek lehettek képesek. Egy útszéli patkolókovácsnem tudta volna összehozni, ha ő csak az volt. De ha autodidakta volt, akkor ő már tudottcsinálni egy repülőgépet magának, és meg is csinálta annak idején.Attól a perctől kezdve, hogy a lógós nyelvűvel mentünk Tepélyre, s mire leértünk, mártudtam, hogy mi különbség van a dízel- meg az Otto-motor között, és hogy melyik miért éshogyan működik, azóta az életem része a technika. És úgy gondolom, hogy egy mindenrevállalkozó parasztembernek nem árt, ha vannak a repülés terén is képességei. De ezzel énsoha nem hivalkodtam, nem álltam ki a dobogóra, a kocsma közepére akár egy szóval iselkotyogni: „Gyerekek! Ma megint repültem.” Az csak a magam öröme, hogy itt a váz, a fűalatt elrepülgetek.(1991. február)253