PDF 7697 kbyte - MEK

neveltük. Ha némelyikén egy forintot kaptunk, az vásár- és ünnepnap volt. És minden áldottnap vittük az árut. Amikor hazaértünk, lókapázni, töltögetni, krumplit kiszántani mentem. Ésmindig csak akkor tudtunk elindulni Budahátról, amikor már lement a nap. Mint a vak koldus,úgy botorkáltunk haza. Délután három-négy-öt órakor még teli volt néppel a határ,maszekokkal. Három-négy ujjnyira állt a nap, és mentek hazafele. Mi még csak felibetartottunk, mikor a határban már ember nem volt. A zsákok szanaszét, félig megtöltve, idekiterítve, ebbe a darabba, amabba, így-úgy, mosatlan. Húú! Akkor még taknyos kölyökkoromba,kérlek szépen, zsákszámra hordtam a krumplit le a Laskóhoz. A patakba kikötöttükegy lovaskocsi-kas hátulját, beleöntöttük a krumplit. Taposni, mozgatni, forgatni kellett, megszedni ki belőle. A patak meg folyt, így mostuk a krumplit. Ez volt a krumplimosóberendezés. Felülről le kellett hordani! Magas volt ám a Laskó-töltés! Meg fel is kellett hozni.Most is olyan a gát, hogy kocsival nem bírnál lemenni. Így volt az, kisjányom! Este későnvégzés, hajnalban piac.Egerben a várvédők szobrát körbeülték a kofák, mi pontosan a Dobó Katica alatt árultunk.Katica a nagy kővel most is ott áll, kérlek szépen, a szoborcsoport szélén, hogy a követ majda törökökre ráveri. Én negyedóránként hátra-hátranéztem, hogy a nagy követ mikor ejti rám.Kiskoromba nagyon féltem ettől.53-54-55-be? Valahogy így lehetett, amikor a piacon rám bíztak mindent. Tudod, mekkorakölyök lehettem én? Ha bárki adott pénzt, már számolgattam, voltak kétfilléresek is.Füzesabonyban a jegenyesor alatt tanultam meg árulni hatéves koromban. Kétszer pucolt,háromszor féregtelenített káposztánk volt, de eladtam. Tetszett az embereknek, hogy ilyentranzisztoros gyerek már árul egyedül. Nem úgy volt ám, hogy majd anyám mellett mérek.Apám csinált nekem külön boltot, mérleget.Ilyen volt az élet. Szebb korban meg jobb módban élhettem volna, de változatosabba,mozgalmasabba nemigen.Mikor kitavaszodott, nyomás kifele a tanyára, azután én iskolába nem nagyon jártam. Atanyán rizstelepünk volt vagy három éven keresztül. A kezdeti időszakban nem sok embernekkellett dolgozni, mert Ferenc nagyon radikálisan megoldotta. Minden tábla sarkába beverthárom-négy karót. Ezek különböző szinteket ábrázoltak, két-három-négy centi különbséggel.Mikor elkezdtük a rizs árasztását, alacsonyabb vízállás kellett legyen, de több víz, mert akkortelítettük a kalickákat, a rendszert. Zsilipek szabályozták, hogyan folyjon a víz az egyik vagya másik gödörbe. Tíz-tizenkét darab táblánk volt. Mit ad isten, ugye, Ferenc elment hazanyugodtan, Lacó tankolta meg indította a motort, és csinált mindent vele, amit kellett.Felraktam akármilyen nagy lapos szíjat is a motorra. És Ferenc utasításba adta, hogy mikorhányadik karó szintjéig kell engedni a vizet. Kicsivel később jöttek bele kacsák. Én egykacsaevő világbajnok voltam meg Ferenc is. Ketten két kacsát besuhintottunk.Volt pár száz darab pulykánk is. A pulykáknak kikelés után nagyon érzékenyek a lábai agombafertőzésre. Ezt összeszedhetik bárhonnan is, ezért serdülőkorukig a lábukat mindennaple kell csiszkolni, alkoholba belemártogatni. Ez a kezelés védettséget ad, és nem lesznyomorék lábú. Addig kell foglalkozni velük, míg a pikkelyes rész megerősödik.Hozott ki Ferenc vagy négy-öt liter pálinkát. Az lett volna a mesterségem, hogy mindennapegy kis tálkába kiöntök két decit. Ahogy a pulykák jönnek kifele, mindegyiket fogom,beleállítom, oszt leteszem a földre. Elszalad. Tudod, hogy unta volna ezt egy gyerek?Megfogom, beteszem, elmehet... Hát ki a francnak volt ehhez kedve? Volt egy tepsi, fél literpálinkát beleöntöttem, kinyitottam a ketrecet, és átzavartam rajta az összest! Tíz másodpercalatt végeztem a melóval. Különben az összes pulykaszart meg mindent belehordtak a tepsibe.Nem nagyon oldódott benne, de azért meglátszott rajta. Fogtam szépen, a sarkán lecsurgattam236