PDF 7697 kbyte - MEK

ment, és a monori vetőmag-termeltetőnek lett a szaktanácsadója. Jött ez az új társadalom,kuláknak, osztályidegennek, földesúrnak, mindennek elmondták a Remenyikeket is. Nem ismertek hazajönni, csak mindenszentekkor, a szüleik sírjához. És mit ad a Teremtő? MegalakultDormándon a termelőszövetkezet, mi is termeltünk borsót, és egyszer úgy sikerült, hogy nemvették át sehol a környéken. De az élet mindig szül valami okosat.Volt egy kis cigány a téeszben, Váradi Alajos, mi Kadenak hívtuk, mindenes, olyan udvarosfélevolt a Remenyikéknél. Kérdeztem tőle: – Kade, nem tudod, hol lakik a Remenyik Pista? –Tudta, mert az öreg Kade levelezett is vele. Mondom: – Eljönnél-e velünk hozzá? – El, persze.– Fölmegyünk a Remenyik Pistához, Kade benyúl a belső zsebibe: – Tekintetes úr – mondja –,hoztam egy csepp pálinkát. Jó büdös törköly volt. Remenyik mingyibe azt kérdezte: –Kadekám! Mi a baj? Miért jöttetek? – Aztán mondtuk, borsónk van, nem vette át tőlünk senki.Zárszámadás lesz, és nincs pénz, amit kiosztanánk, nem tudunk fizetni. Azonnal telefonált avetőmag-termeltető igazgatójának, csergették a nemzeti bankot, utalja már, holnapután ottkell lenni a pénznek, és ha nem lesz ott, nekik kell kivinni. Ilyen intézés, hogy nemzetibankosok vigyék ki egy szabad szemmel alig látható téesznek a pénzt! Ő nagyon jót tettnekünk, később elintézte, hogy búzát, napraforgót is termelhettünk magra, a végin mártulipángumót is termeltünk volna Hollandiába. Az az öröm, az a boldogság, ami a faluba lett!Az emberek nem tudták, hogy mit csináljanak. Vigyünk fel egy hízót neki, mondta a tagság. Dea Remenyik elhárított mindent, és a dormándiak is belátták, hogy disznóval nem kínlódhatnakegy pesti lakásban. Őt csak az érdekelte, mi van odahaza, arról kérdezett sokat. Csak legyetekbékében, mondta, gondozzátok a falu lakóit, és őrizzetek meg emlékeitekben. Szóval ilyenekvoltak ezek a Remenyikek. A nagyok mindig nagyok tudnak lenni.*A gondoskodás hiányát az író Remenyik is fölemlegette.„Iskola kettő van, illetőleg, hogy pontosak legyünk, két épületben van elhelyezve az egyetleniskola hat osztálya, három tanító vezetése alatt. Korcsma azonban van három, [...] Népház, ahola parasztok legalább csak napilapokat is olvashatnának, amely rendelkezne egy gazdaságiszakkönyvtárral, előadóteremmel, sohasem is volt ebben a faluban. Orvosa sincs, patikájasem. Egyszerűen a csodával határos, hogy még beszélni tud a nép...” (R. Zs.: Bűntudat)*A második világháború előtt a kétszáz dormándi családból a helyben lakó földbirtokosoklegföljebb negyvenet-ötvenet foglalkoztattak rendszeresen, ennél többen csak aratáskor ésmás mezőgazdasági szezonmunka idején jutottak keresethez.A lakosság nagyobbik fele a vasútnál és a vidék többi gazdálkodó tanyáján dolgozott.A dormándiak falun kívüli cselédtartók sokaságáról meséltek, de róluk szólni nem érdemes,hisz a falu egészét tekintve munkaadóként esetlegesek, jelentéktelenek voltak.A falu múltján tűnődve a nép ma legszívesebben az úri környezet és az életforma úrikivitelére emlékezik. A „hogyan élünk” (eszünk, iszunk, lakunk, mulatunk...) követhetőmintáit keresik.32