PDF 7697 kbyte - MEK

Engelnek, még a Tiszánál is kaszáltatott, summások hordták haza szekéren a takarmányt. (Az1935-ös gazdacímtár szerint az Engel Pál és Tsa-nak 927 holdja volt.)Azt már általában pontosabban tudták, mi termett Engel földjein. A hagyományos szántóföldinövények mellett főleg zöldség- és főzeléknövények nagybani termesztéséről meséltek. Avidéken vadon is termő gyógynövényeket Engel holdszámra vettette. Termesztett dohányt is; afalu szélén a harmincas években lakásokat építtetett feles dohánykertészei (kukásai) részére.Erről kevesen beszéltek, nyilván azért, mert dormándi nemigen szerződött kukásnak. A legtöbb„termelési történet” a borsóról szólt: sokan mondogatták, hogy Engel a vetőmagborsótAngliába szállította. Majd mindenki talált a maga családjában, rokonságában valakit, akinek aborsóhoz köze volt, a többség a téli keresetet adó „asszonymunkában”, a borsóválogatásbanvett részt. Mások kocsival szállították, ahová éppen szükséges volt.Engel földjeinek egykori bérmunkásai nem kaptak kedvet a szántóföldi kertészkedéshezakkor sem, amikor 1945 után juttatott földet kaptak. A háztáji gazdaságok kivirágzása idejénsem sokan próbálkoztak „nagybani” zöldségtermesztéssel. Ezeknél elterjedtebb foglalkozásvolt a vadon termő gyógynövény szedése, gyűjtése. A második világháború előtt csak alegalább ötvenholdas gazdálkodók termesztettek dohányt a vidéken, de az ötvenes évekbenállami kényszerítésre a kisgazdaságokban is elterjedt. Dormándon nem lett maradandó, pedigmanapság a környéken a legkisebb tőkeigényű, épp ezért igen gyakori kistermelői ágazat.Az Engel-uradalomban a jószágállományhoz fölfogadott cselédek voltak a legirigylésreméltóbbak.A juhász, a gulyás, a kondás folyamatos munkára és biztos járandóságok sokaságáraszámíthatott, s jobban meg is becsülték őket, mint a többi cselédet. E cselédarisztokráciátáltalános tisztelet és figyelem övezte a faluban, majd’ mindenki tudni vélte hát,hogy mennyi jószágért felelősek, és milyen a fizetségük.A „legúribb” cselédnek a számadó juhászt tartották a falusiak. A juhásznak tekintélyesnagyságú nyájról kellett gondoskodnia; csak anyabirkából hatszáz volt. A számadó juhászegymaga kevés lett volna a nyájhoz, a juhászság a család valamennyi tagjának munkát adott.A birkatej feldolgozásában a feleség és a gyerekek segédkeztek. Az egész család közösmunkája volt, amikor húsvét előtt egy-két nappal „vagdosták lefele” a bárányokat, hogy azünnepekre az uraság Angliába szállíttathassa a friss bárányhúst. A számadó juhász nemcsakjárandóságával, hanem életvitelével, háza népe szokásaival is kiemelkedett a mezítlábascselédek és napszámosok közül. A cselédtanyán, ahol kétszobás lakásuk volt, három-négyfejőstehenet, ugyanannyi fias disznót tartottak. Az „illetményföldön” szőlőt telepítettek, s atermett borból évente tizenöt-húsz hektót elmértek a napszámosok, cselédek között. „Nagy házatvittek”, az arra járó „úri népeket” (például a csendőröket) terített asztallal fogadták. Telente ésvasárnap náluk báloztak a környező tanyák cselédei: a család valamelyik férfitagja citerázottvagy harmonikázott.Az Engel-kastély – amelynek mára a nyomai is eltűntek – csodapalotaként tündöklik azemlékezetben. Bejáratához vörösmárvány lépcsők vezettek. Egyesek szerint – akár a mesében– harminchárom, mások szerint tizenkét szobája volt, mindegyikben ragyogó parkettafénylett. A szobákhoz festményekkel díszített hosszú folyosó vezetett. Az alagsorban aszemélyzet lakott, a szakácsné, a sofőr és a többiek.Az épület előtt egy „szoborgólya” csőréből szökőkút szaladt az ég felé. A kastély körülhatalmas park (némelyek húszholdasra taksálták), benne teniszpálya, különleges fenyves,terebélyes üvegház termő narancsfákkal és más délszaki növénnyel. A kastély – mint arramindenki emlékszik – emeletes volt, sőt a gazdasági épületek legtöbbje is. A nagytanyán lévőkétemeletes magtárból lóvasút vitte a gabonát a füzesabonyi malomba. Említésre érdemes28