PDF 7697 kbyte - MEK

A három Bollók lányra a nagyanya vigyázott, míg anyjuk napszámba járt, gazdaházaknál mosott,és hetenként Pestre hordta eladni a faluban összevásárolt tejet, vajat, tojást.Bollók Erzsi három évet járt iskolába – számolni megtanult, fiatalabb korában még a nevét letudta írni. Miután kijárta az iskolát, három éven át minden nyáron summáskodott. Ezután,akárcsak két lánytestvére, szolgáló és cseléd volt. Szolgált gazdánál és jegyzőnél, doktornálés határbéli tanyán.Az első munkaadója százharminc holdon gazdálkodott, házából utóbb óvoda lett. Egyetlenleszármazottja sem maradt a faluban.„ILYEN VOLT EZEK ELŐTT A BANDA”A gazda üzent édesanyámnak, hogyhát Kata, add ide nekem a lányodat, dajkának, és hát őodaadott. Kedvem volt, mert a gyerekeket meg nagyon szerettem. Egy öregebb lánnyal akonyhában aludtunk, ő főzött meg takarított, én meg a két kislánnyal játszottam. Ott háltammindég, csak vasárnap engedtek haza tisztálkodni. Kaptam én ruhát meg mindent, kendőt afejemre, meg magyarán megmondom, bugyogókat, vett alsószoknyát, kombinét, harisnyátvasárnapra meg ilyeneket. Aztán papucsot, mert akkor abban jártunk az utcán, nekem pirospapucsom volt. Mégsem volt jó helyem, mert az asszony nagyon sokat veszekedett. Átjártakide a Fauszték, nagyban ment minden, ittak este meg mindenféle. A Fauszt felesége nagyonkedveskedett nekem, elcsalt magukhoz, én szívesen mentem. Borzasztón jól tartottak aFauszték. Ott minden volt a világon. Mert volt Erdőtelken szőleje, a pincéjében sok bor,pálinka meg még rum is. Tudja, mit csináltunk? Csináltunk mák szárából olyan szívót, mertnem adtak, pláne a rumból, oszt akkor a hordó szája, tudja, nem volt bedugva, szóval rácsosvolt. Belenyúltunk, osztan szívtuk a rumot. Annyit szívtunk, hogy másnapra is jutott.A Fauszt nagyon gazdag volt. Hát hány, megálljon már, négy-öt szolgálót is tartott, kocsist,mindenest, szobalányokat, olyan koszt volt ottan, hogy kitűnő. Liba, kacsa, pulyka, a világonminden. Azt se tudták, hány tojást megettünk úgy, hogy ők meg se látták. Kocsmát is tartott,ott állt, ahol most, a postával szemben az a nagy padlásszobás lakás van.Én Fausztéknál nem csináltam semmit, csak a gyerekekkel voltam odabe. Meg ha elmentekígy nyárba a Tiszához, mindig vittek engem is a gyerekek mellé. A doktorral mentünk mindig,mert tudja, a doktorral jóba lett az asszony. Azon kezdem, hogy amikor a doktor idejött afaluba, a jegyzőékhez ment kvártélyba. Ezek meg idejártak Fausztékhoz, aztán valahogy azasszonyom elcsábította a jegyzőnétől a doktort. Mert az akkor a jegyzőnét szerette. De hogymi ment ott végbe! Majd megmarták egymást azér’ a kis pállott szájú doktorér’. Mert igazánsemmi kis ember volt, amikor idekerült. De aztán, ugye, mindig jött Fausztékhoz, mert ezekmindent azt csináltak, amit ő akart. Kihizlalta az asszonyom, és olyan gyönyörű ember lett,hogy csuda. Adtak neki egy kis szobát, és engem majd megett a méreg, ugye, ott voltam kéznél,és mindig mondta: – Gyere, Örzsi, pucold ki ezt, azt! Hát jóba lett az asszonnyal. Az úr tudta,hogy és mint van, de ilyen teddide-teddoda ember volt, aztán hagyta. És mondom, mikormentünk valahova, jött velünk a doktor is meg az úr is, az asszony, a két gyerek meg én.Gyönyörű szép fekete hintóval mentünk a Tiszához, a két szép szürke lovat a doktor hajtotta.A Tisza-parton én leterítettem három pokrócot, ott tanyáztam a két gyerekkel, Fauszt odajöttaluszni hozzánk. A doktor meg az asszony olyan bokros részt keresett, és én kilestem, hogybeöltözködik abba a tudomisén, milyen fürdőruhába.Aztán belementek a vízbe a doktorral. Azt mondja az asszony: – Fauszt nem jön. – Aztmondja rá a doktor: – Minek is jönne ő, nem bírja ő a vizet. – Én meg mondom egyszerFausztnak: – Tekintetes úr, hát nem tetszik menni fürdeni? – Nem megyek, Örzsi. Minek? –Hát tudott ő mindent, szóval nem bánta, na. Magyarán mondva, rá se baszott.38