PDF 7697 kbyte - MEK

Meg is alakult minden párt, a kommunista pártnak a titkára az én befolyásom alatt állt,hallgatott rám, én lettem a szervezőtitkár. Aztán a párt is meg a testület is engem választotttörvénybírónak, azután az akkori bíró csak három napig maradt, utána én lettem az új bíró.Megválasztottak, mert hogy az orosz fronton voltam, beszéltem a nyelvet, és amikor az oroszokbejöttek, értem szalajtottak, mert senki sem tudott oroszul rajtam kívül. Attól kezdve az énnyakamba szakadt az egész falu.Mindennapos volt a baj, hogy szakadjon rájuk az ég! Úgy is volt, hogy kitelefonáltak, hogykell negyven mázsa sertés meg húsz mázsa marha. Összehívtam a testületet, hogy mitcsináljunk. Azt mondta az egyik, hogyha ez a parancs, nem tehetünk úgyse mást, össze kellszedni. Kimentem a telepen a legszélső házhoz, mert azt beszélték, hogy ott van disznó.Mérgesen kiabált az asszony, hogy többet meg ne lásson. De azért egy gúnárt csak adott.Mondtam a főjegyzőnek, megyünk Egerbe, bevisszük zsákban a libát. – Hűha, ez nagyonveszélyes játék – mondta. – Nem baj, ne törődjön vele, engem visznek el, nem magát. –Egerben ott volt az intendáns parancsnokság, ahol most a rendőrség van. Istentelen nagy,vörös, szeplős ember volt az alezredes, nagy, vörös bajusszal, nem mondom, lámpalázam volt,amikor bementem. Mondtam neki, hogy Dormánd borzasztóan szegény község, nincsensemmije se, három gazda volt csak, azokhoz jártak dolgozni meg a vasúthoz, és nem tudunkmi adni semmit, de tiszteletünk jeléül hoztunk egy ludat. Erre elnevette magát az alezredes,megölelt, s azt mondta: „szpasziba”, köszönöm. Többet sose háborgattak. Még egyszer fordultelő, hogy marhát kértek tőlünk. Akkor bementem a közellátási bizottságba, ahol jó ismerőseimvoltak, bevittem nekik száz tojást, hogy osszák el, de énhozzám többet ne küldjenek senkit.Igen szemtelennek, huncutnak tartottak engem abban az időben.– Milyen volt itt a földosztás?– Azzal kezdődött, hogy a földigénylő bizottság sikkasztott. A maguk javára dolgoztak. Amegye elzavarta őket, aztán én lettem a földigénylő bizottság elnöke. Akkor faggattam én aföldhivatal vezetőjét, mit akarnak ezzel elérni. Ezek az emberek nem arra születtek. Erre aztkérdezte: – Miért, bíró uram? – Mondtam neki, hogy suszternak, villanyszerelőnek,vasutasnak tíz hold földet adni, ki hallott már ilyet? Nem tudnak önállóan gazdálkodni, majdmeglátják, hogy nem lesz ezekből a gazdaságokból semmi se. Ezek az emberek eddig mégmindig parancsra dolgoztak.Először haladtak, mert három évig nem kellett adót fizetni, meg semmit se, szántottak-vetettekegy tehennel, kettővel, vagy összefogták a lovat meg a tehenet. Sokan mondták, hogy bíró úr,így öröm élni! Egyszer beállít hozzám egy asszony, hogy ő a tizenegyedik gyerek után nemkapott földet. Kérdeztem, hogy megvolt-e már az a gyerek, amikor a földet osztották. Aztmondta, hogy még nem. – Hát jóasszony – mondtam neki –, a föld nem szaporodik a gyerekkelegyütt! – Nem sokkal később találkoztam vele, és mondta, hogy abbahagyták az egészet, nemtudtak mit kezdeni a földdel, leadták a gazdaságnak. De a többiek is belebuktak szépsorjában, földjük a gazdaságé lett. Nem bírták fizetni az adót, a beadást se győzték. Csaknekem lett igazam.Aki nem hagyta abba, arra kutyavilág várt. Én Rákosihoz is felmentem, mert vagy nyolccsaládot kineveztek kuláknak, velem együtt. Mert a Mindszenty-ügy után a párttitkárból lett abíró, a bandájával együtt igen piszkosan viselkedett. Nem segített a szegény családokon se,hiába mondtam, hogy tegyen valamit, mert sokan bizony epren élnek meg főtt kukoricán.Tudtam, hogy engem legszívesebben elsöpörne a föld színéről, ezért aztán amikor Besenyőrőlelvittek családokat a Hortobágyra, összepakoltam én is, hogyha jönnek értem, útra készlegyek. Pedig higgye el, hogy soha nem tartoztam nekik, mindig túlfizetésben voltam. Megvolta pártkönyvem, mert párttag voltam, mégis rettegni kellett.62