PDF 7697 kbyte - MEK

más ügyben szívélyes volt. Ó, erről hallani se akart! Hogy vegyek 30 lovasat. Gondoltammagamban, ha ti 30-ast engedtek, majd engedtek ti 50-est meg 80-ast is! Aztán jöttek az elsőhírek, hogy engedik a magánfuvarozást. Ha valamit enged az állam, mindig azt próbálomkitalálni, hogy mit akarhat. Az az első gondolatom, hogy nekem a fordítottját kell csinálni.Vagy azonnal lehengerelni mindenkit azzal, hogy én mennyire értem ezt az új jogszabályt.Nem engedni időt arra, hogy mások másféleképpen érthessék. Sok a primitív, buta ember, akiesetleg irigykedne vagy aggályoskodna. De nem csak ők bizonytalanok, így vannak aprimitívnek nem nevezhető előadók, még a miniszterek is. Én nem azt mondom, hogy azeszeveszetten gyors elhatározások híve vagyok, de ebben az esetben azonnal, előremegfontolt szándékkal cselekedtem.Az ÁFÉSZ sertéstenyésztő szakcsoportjának tettem egy ajánlatot. Ha elfogadják, kereshetnekvele. Egyetlen traktorral megoldom a sertésszállítást, megszabadítom két ZIL meg a hatfősszemélyzete gondjától. Mindenki csak a fejét csavargatta: az nem lehet igaz! Meg így megúgy. Tény, hogy évente több ezer sertést kell elvinni ebből a járásból a vágóhídra. Akileszerződik a céghez sertést hizlalni, ahhoz a cég odamegy a malacért, mérlegeli, éselszállítja. Ezt én átvállalom, hogy hogyan, ez az én kis részletkérdésem.Szóval felvettek az ÁFÉSZ-hez, mondjuk, mint trógert. Vagy segédmunkást. Kötöttünk egyolyan szerződést, hogy az kedvező legyen nekem is meg az ÁFÉSZ-nek is. Megfogalmaztam,és odaadtam a jogtanácsosnak. Tulajdonjogilag ide tartozik minden technikai felszerelés.Üzemeltetési, ellenőrzési joga az ÁFÉSZ-nek van. Aztán elmentem traktort venni, megfogtamaz ÁFÉSZ bélyegzőjét, meghuhukoltam, benyúltam a zsebbe, és kifizettem a 80-as MTZ-t.Nagyon koszos, büdös munka volt malacosnak lenni, csak útszéli csavargók vállalták. Sokatbirkóztak a jószággal, míg föltornázták az autóra. Egy kétszáz-kétszázötven kilósanyakocához legkevesebb öt-hat ember kellett. Az három embert úgy elhajigált, ahogy akart.Megölelték, megfogták fülit-farkát, alányúltak a hasának, tolták felfele, volt azmindenhogyan. Egy malacos nadrág az első nap után megáll a sarokba, olyan hoblecos.Rászárad a trágya meg minden.Az első három hétben szereztem tapasztalatot. Bejártam millió-egy rendetlen parasztudvart,proletárudvart. Rakodóm nem volt, mégis összeszedtem egyedül a kiskondát, és elvittem avágóhídra. Én kivettem úgy a malacot, meg egyedül fel is tettem a platóra, hogy hozzá seértem. Aztán letelt a három hét, csütörtökön délben végeztem. Délután hozzáfogtam, éshétfőn hajnalig dolgoztam egy szuszra; csináltam egy hidraulikus rakodórendszert. Ezzelegyedül odamegyek, ahonnan szállítani kell. A malacot megijesztem, belezavarom a kocsiba,rázárom az ajtót. Ott már matthelyzetben van, nem tud csinálni semmit. A hidraulika leeresztegy szerkezetet. Ez az egészet egy szintbe emeli a platóval hidraulika segítségével, és akkorátsétál egyikből a másikba. De ez semeddig se tart, addig se, míg elmondom. Innen kettőtvittem, onnan hármat, amonnan ötöt. Addig jövök-megyek így a faluban, míg az a harmincdarab rajta nincs. Általában öt-tíz helyről összejön egy fuvar egyetlen óra alatt, és ez napiötször sem tart délig. Ezt két ZIL csinálta hat emberrel, két vezető meg két-két rakodó, hátjóformán nem győzték. Soha nem ért időbe oda, mindig összeverték a malacokat, leugráltakaz autóról... Amikor én szeszfőzdét létesítettem, átvette az egyik kollegám. De a tulajdonjog,az üzemeltetési jog ugyanúgy maradt... Így lett nekem az első 80-as MTZ-m. Az enyém ésmégsem az enyém. Ide is dolgozik, de amoda is. A pénz az első fillértől az utolsóig hivatalos.Nincs benne semmi seft, mert az első félórában megbuktunk volna, mint a líra. Ezen nem volttöbb hasznom egy szemmel se, mint ami illik. Nyertem az amortizációt, és az enyém maradt atermelőberendezés. Ez is megérte. Meg az például, hogy önköltségi alapon összehordtammagamnak a sódert, ezt, azt, amazt, ami éppen kellett a tanyára.259