PDF 7697 kbyte - MEK

nemzedék. Az iskolázott és törekvő fiatalok a hagyományos gazdálkodást vegyes vállalkozásiformává alakították, és az ügy érdekében sikerrel szorgalmazták a rokonok összefogását. Amagángazdálkodó és kereskedő gazdafiúk társasága a nyolcvanas évek végén már önsegélyezőérdekcsoport, amelynek támogatásra, sőt kirekesztésre is van ereje. Mintha nagyapáikelitszerepét formázták volna.(A nagyapák korából való elitstílust nem kedvelték. A viselkedés régi asszonyi mintáit inkábba vezető elvtárs- és iparosfeleségek némelyike követte. Ők szívesen hírelték, hogy mennyigonddal-bajjal jár a községvezetés vagy az üzletmenet, s a bokros teendőkből mi mindenhárul személyükre, és mi minden múlik rajtuk.)3/ HÚZD MEG, ERESZD MEG!A gazdag falusiakból épülő új elit még nem feltétlen ura saját helyzetének. Elsősorban agazdáknál fesztelenebb iparosság zavarja a címzetes vezetők köreit és „jó ízlését”, és nemveszik egykönnyen tudomásul, hogy vannak már náluk előbbvalók. A hatalmi szankciókhelyett ún. jogi eszközökkel próbálják kifejezni rosszallásukat.A korszak egyik legmozgékonyabb és nevezetesebb kisiparosa „hideg” Szabó Istvánkőművesmester volt; szaktársaihoz hasonlóan a téesz melléküzemágában edződött az iparoslétre, egy ideig brigádvezetőként tevékenykedett. Pályáját kamaszos szófogadatlansággalkezdte; a családi döntés ellenére választott szakmát. Famíliájában már nemzedékek óta szokásvolt, hogy egy fiúgyermeket parasztnak hagytak, a többi kőművesnek vagy szabónakmehetett. Kőművesünket két nagybátyjához adták szabóinasnak Budapestre, tőlük egy évinaskodás után megszökött, és 1958-ban a maga kedvére kőművestanulónak jelentkezettEgerbe. Végzett szakmunkásként egy állami építővállalat kőművese lett. Észak-magyarországimunkahelyeken, majd Egerben dolgozott, és amikor felfutott a besenyi téesz melléküzemága,visszajött a faluba. 1970 végén kilépett a téeszből, és 1971 januárjában váltott iparengedélyt.Ugyancsak a téeszből szabadult Lehó Antal ács kisiparos, akivel Szabó István 1975-től 1983-igközös munkákra szövetkezett. Szinte kizárólag állami közületi megrendelésre dolgoztak. Akőműves a nyolcvanas évekre „milliomos” lett, állandó megrendelője a megyei műemlékfelügyelőség.Templomok, régi egyházi épületek restaurálását vállalta, kb. két tucatalkalmazottjával. Nagyvonalú, mondhatni, nagyvilági életstílusa, megyeszerte híres mulatságaibosszantották a puritánkodó falusi vezetők némelyikét, de a hatalmi kötözködésektől szakmai jóhíre, párt- és vadásztársasági tagsága megmentette. Egy akció volt csupán, aminek ürügyén ahatalmi apparátus szívesen „kivonta volna a forgalomból”. Erről a durva közjátékról meséltLehó Antal ács kisiparos.– A mátraderecskei tanácsnál vállaltunk munkát. Kértek tőlünk költségvetést, és azt atanácselnök meg egy műszaki ellenőr is felülvizsgálta, mi kedvezőbb árajánlatot adtunk, mintaz egercsehi ktsz és a helybeli téesz. A mi árajánlatunk volt a legalacsonyabb, így mi kaptukmeg a munkát. Elvállaltuk, megcsináltuk, de közben feljelentettek bennünket, hogy jóbavagyunk a műszaki ellenőrrel meg a tanácselnökkel. Az anyagot mindig mi adtuk, és a sajátanyagomat oda viszem, ahová akarom, abba nem szólhat bele senki.Egy napon korán reggel idegen kocsi állt meg a ház előtt. A hívatlan vendégek elmondták, hogya derecskei ügyben keresnek, és engedélyük van a házkutatásra. Bejött négy nyomozó, feldúltákaz egész lakást, nem tudom pontosan, mit kerestek, ez mai napig sem derült ki. Bevittekbennünket, embertelen módon beszéltek velünk, ahogy a csavargókkal szokás. Szerencsére azokaz emberek már nincsenek a régi helyükön. Szóval mindjárt kocsiba ültettek, Pistát is, engem is,és már vittek is befele. Úgy, mint a legalávalóbb csavargókat, gyilkosokat. Alpári módon157