PDF 7697 kbyte - MEK

földhivatalban. Még nem tudta, milyen hosszú kálváriára számíthat, amikor a kárpótlásra valóigényét beadta. Ezzel csak tetézte gondjait. Az évek során lassan beletörődött, hogy törvényesföldhasználat Magyarországon csak a távoli jövőben lesz, s a mezőgazdaság anemzetgazdaság mostohagyermeke marad.A földért való hadakozás közben kritikus szemmel figyelte a politikai eseményeket s amunkahelyén bontakozó gazdasági változásokat. Miközben a föld dolgában egyrefejetlenebbül alakultak a dolgok, munkahelyén a termelés racionalizálásáról szónokoltak. Asok okos okfejtés és gazdasági mérlegelés oda vezetett, hogy Borhi Áront a nyugdíjkorhatárelérése előtt három és fél évvel nyugdíjazták. Kis híján összeroppant a kettős nyomás alatt.Végtére a föld mentette meg az apátiától. Miután nyugdíjba ment, gépeket javított, szerkesztett,s ötvenhét évesen új földművelő jövőt próbált magának elképzelni.Piroska néni még láthatta az ötven lóerős traktort, amit Áron 1994 tavaszán vásárolt. Nemsokáig örülhetett neki: 1994 tavaszán eltemették Piroska nénit.A Borhi-házapár maga küszködik a gépekkel, a földdel s a temérdek tennivalóval. Fiuk afővárosban mérnöki diplomát szerzett, s állást is ott talált magának. Lányuk családja a falubanél ugyan, de inkább ők szorulnak támogatásra, dolgozni nem tudnak Áronék gazdaságában.Borhi Áron anyai hagyatéka nem csak a föld. Úri Piroskától megörökölte az igényes munkátés az emberekbe vetett bizodalmat is. Talán ezek a hagyatékok tartják benne a lelket. Mostpróbálja szokni a számára idegen utóparaszti mentalitást. Az ipari munkás életkörülményekután nehezen viseli a földművelőkkel való állami bánásmódot. Ha végiggondolja életét,mégsem bánja, hogy a könnyebb sors reményében nem költözött a városba.6/ KÖRÖK A FÖLD KÖRÜLKét legény szeretett volna udvarolni egy leánynak, s egyikük belehalt a cigányzenés bál utániverekedésbe. Szép, húszéves fiatalember volt, ha megéri, ma nyolcvanéves öregember lenne.Gyilkosát, a másik udvarlót börtönbe zárták. A szép fiatalembert a családja eltemette,meggyászolta. A két rivalizáló legény famíliái közti ellentét máig elevenen él. Egy falubelitisztviselőtől hallottam ezt a szomorú történetet. A megölt legény a tisztviselő rokona volt, sazt bizonygatta; a gyilkos famíliája nem érdemli meg, hogy ő tisztviselőként földjük ügyébenkülön szolgálatokat tegyen.Amikor a legényt megölték, az 1991-ben rá emlékező rokon még meg sem született. Igaz atörténet vagy csak legenda? – kérdeztem 1991 őszén Piroska nénitől, aki kortársa lehetett afiatalembereknek. Minden igaz az utolsó szóig. A két legény az ő utcájukban akaszkodottössze, mert éppen neki, a mit sem sejtő Úri Piroskának szerettek volna udvarolni. Boldogtalanlegények. Piroska néni csak a tragédia híréből tudta meg, hogy szemet vetett rá a kétfiatalember. Mindkettőjükkel csak tánc közben váltott szót, a korabeli szokás szerint őt anyjaa bálba oda és vissza is kísérgette.Úri Piroska a bálról keveset beszélt, de kérésemre elsorolta, hogyan rokon a sértett tisztviselőés a földigénylő gazda. Melyikük milyen gazdaságot örökölhet, ha új földosztásra sor kerül.Piroska néni úgy ismerte a falut, mint a tenyerét. Tudta, hogy kinek mennyit érő volt agazdasága a háború előtt, s mire vitték a faluból elköltözött idősek, fiatalok. Amikor anyolcvanas évek elején megismertem, ő mindenre jól emlékezett. A megfélemlítés koránakhatására az egykor módos gazdák még röstellték, hogy földjük volt valaha, s a személyesen„bevallott” földtulajdonok a határ negyedét sem foglalták volna el. Aztán 1990–91-ben213