PDF 7697 kbyte - MEK

Délelőtt tizenegy órára végezni szokott a jószágok körül, ha minden rendjén megy, ilyenkorvan egy kis pihenő. Legközelebb, amikor a szieszta idején szerettem volna beszélni vele, anagyobbik fiával hajladoztak az udvaron. Egy beton vízaknatetőt emelgetett, s kalapáccsal aszéleit sorjázta. Délután végre jönnek a mesterek, és bekötik-bevezetik az udvarra a vizet.Nagy könnyebbség ez, mert idáig vödörrel kellett hordani az istállókba. Erővel, pénzzelnehezen győznek ennyi jószágot.Emelkedik a táp, a takarmány ára, és nekik mindenért fizetni kell. A pár lépésnyire lévőraktárhoz vezetett, majd gyorsan elhadarta, hogy melyik zsák takarmány mennyibe került, ésmeddig lesz elég. Egyszerre sokat hozni-felhalmozni sem tudnak, mindössze két kerékpárjukvan.Délután két órakor szokták meginni az ebédet követő feketét. Az udvar csöndes volt, a Bakosházaspár a konyhában matatott. Szomorú hírrel fogadtak. Az asszony az állami gazdaságfejőzetében dolgozik, és a tegnap hazafelé jövet betért a füzesabonyi áruházba, hogy vegyennéhány apróságot. Mire kijött, ellopták a biciklijét.Bakos Jánosék egy puszta földre, alapozás nélkül épített régi házban laknak. Középen a köveskonyha, vízcsap és mosogató nélkül, a fürdőszobát egy nagy lavór helyettesíti. Innen jobbra ésbalra egy-egy padlós szoba nyílik, mindegyikben olajkályhával fűtenek. Egy kis kamratartozik még a lakáshoz, a vécé az udvaron, a ház mögött van. A kettejük fizetéséből vették atelket, a házat, a bútorokat, s a tehéntartásban is csak magukra számíthatnak.A férfi tizenöt éves korában kezdett dolgozni. Volt bútorgyári munkás, benzinkutas,teherautósofőr. A füzesabonyi sírkőüzemben kitanulta a kőfaragószakmát. Egy évig kőfaragókisiparos volt. Az iparosságból nem tudtak megélni, mert ez a munka idényjellegű. (Gyanítom,inkább a konkurenciát nem győzhették. Van még egy kőfaragó a faluban, régi, „jól bejáratott”üzemmel.)1983-ban – négyévi házasság után – vásárolták az öreg házat, és lassanként nekiláttak egyföldes padozatú istálló építésének. 1987-ben OTP-kölcsönnel vettek négy tehenet, majdrövidesen egy közeli téesztől béreltek-hozattak még jószágokat. A szerződésben foglaltfeltételek szerint a téesz csak a tehenet adja, a biztosítás, a jószágok takarmányozása, elletése,gyógyíttatása, elhullása a bérlő gondja. A bérlő megveheti a téesztől a tehenet, ezt tervezteBakos János is. Az istállóiban szoroskodó tizennégy tehénből 1990-ben öt már a sajátja volt.Csak hát a tartás körülményei...Minden szál szénát-szalmát vennie kell, ennyi jószág mellett még arra sem jut ideje, hogy azelhagyott árokpartot lekaszálja. A teheneket nincs hova kihajtani, télen-nyáron az istállóbanállnak. A közeli használatlan gyepet, az egykori dormándi legelőt a füzesabonyi téesz nemhajlandó bérbe adni. És mi lesz a tejjel? Bakos János a kannák sokaságát naponta kétszer,reggel-este, fölkötözi a biciklire, és így kerekezik át a besenyőtelki tejcsarnokba.*Így élt Bakos János a kilencvenes évekig. Az utolsó dormándi hír szerint tehenészből megintkőfaragó lett.146