PDF 7697 kbyte - MEK

A nyolcvanas években még „uralta a placcot” ötven és nyolcvan lóerős orosz traktoraival, smost egyre inkább érzékeli, hogy „szakadt” gépekkel csak tengődni lehet. Egy évtizedetizenöt hold volt álmai netovábbja, most az sem bizonyos, hogy egy százholdas gazdaságéletrevaló. Képességeinek megfelelő színvonalat és nagyságrendet akart; túllépni aparasztgazdaságok konzervativizmusán.Egy amerikai bankár kerülgette. Tenyészlovakkal teli, igazi magyar tanyát szeretett volna,Lacó pedig kemény valutát, amiért világszínvonalú földművelő eszközöket vásárolhat. Azamerikai (emigráns magyar arisztokrata) a hat és fél százalékos kamattal járó világbanki hiteltemlegette, aminek elnyeréséhez ő, a bankélet bennfentese, segítséget nyújthat. Ez csábítóanhangzott: ezekkel a gépekkel „fél kézről” megtermeli a törlesztéshez szükséges hasznot.Az amerikai repdesett tovább az Államok és a magyar haza között, s ha néha meg-megjelent atanyán, a kölcsön helyett balsorsú örömlányokról hozott híreket. „Csak pofázik a pénzről, deha egy centen múlna az életed, nyugodtan megdögölhetnél mellette. Odajutok, hogy ezentúlcsak a kommunistáknak hiszek. Ők pont ilyennek rajzolták a piszkos kapitalistákat.”Lacó a hazai intelligencia köreiben repkedett. Ha az úri becsületszavára és a pénztárcájáraérzékeny kormány olyan „vállalkozásbarát”, mint hirdeti, talán a magyar bankoknak isparancsba adja, hogy fogadják el és továbbítsák a Világbank pezsdítő ajánlatát. Lacóhamarabb talált a megyeszékhelyen potentátot, mint a repülő amerikai. Még meg sem kötöttéka hitelszerződést, a bank megrendelte a gépeket. Lacó örömmel jelentette, hogy az ő JohnDeere-jeit már hozza a hajó az óceánon.A gépek után következett a feketeleves. A bank megfogalmazta a szerződést. Lacó aláírta.Megint tapasztalhatta, hogy félrehord a kormányzat puskája, mert mire a külföldi pénzmegérkezett a magyar vállalkozóhoz, 29 százalékra ugrott a „gazdaságélénkítő” kamat. (Olyriasztóak voltak a feltételek, hogy a szerződés eredeti példányát máig sem meri kiadni a bankaz örökösöknek.) Lacó a gépek mellé évi nyolcmilliós adósságot is beszerzett. Mondják, hogyegy bankvezérnek támadt gusztusa amerikai traktorokra, s bízott benne, hogy a rövid útonfizetésképtelenné tett szeszfőzdés kénytelen lesz gépeit elkótyavetyélni. (Lacó halála után jöttis a bank egy készséges vevővel; a beszerzési ár hatvan-hetven százalékát kínálta a vadonatújgépekért.) A szerződéskötéssel egy időben a bankfiúk személyesen is megjelentek, hogyfelértékeljék (fedezetként) Lacó ingó és ingatlan vagyonát.Ha már úgy adódott, hogy egyelőre nem kellett a földdel bajoskodni, beruházásokba temeti apénzt. 1992 tavaszán kamionos unokaöccse, az ifjú Úri Máté heteken át építőanyagotfuvarozott – „szilikáttéglákat” szállítottak Kazincbarcikáról. A gyártól kölcsönzött darut,hogy a harmincötezer falazóelemet lerakodhassa, s szürke tornyokba rendezze az udvaron. ATüzép-ár feléért szerezte, örülhetett a bank, hogy jó üzletkötője van. A vételárból Lacónakcsak az ÁFA térült vissza. Hullámpalát a nyergesújfalui termelőtől hozatott. A faanyagotnéhány éve egy német fakereskedőtől szerezte, egy komplett daruval fizette ki. Különfélevasszerkezetek, kötőelemek szintén régóta vártak a beépítésre – a nyolcvanas évekbenkötélgyártó üzemet tervezett.Az építőanyagok számbavétele és beérkezése közben kocsiszám hordta a földet; a jövendőépület alapját egyengette-töltötte fel. A nyáron indított nagyszabású építkezés színhelye az aszomszédos telek volt, amit egy esztendővel korábban vett meg a nagyfiának. Ezt nemterhelte a bank zálogcédulája.1992 forró hónapjaiban Lacó egy kb. ezernyolcszáz négyzetméteres csarnok építésébe kezd, afalak három-négy embernyi magasságba nyúlnak. „Ebben illendően fogadhatod a megyebált”– méltattam a lenyűgöző méreteket. – „Ordenáré lennék, ha megmondanám, hova menjenek274