PDF 7697 kbyte - MEK

„HUNCUT A BÍRÓ...”– A Csörsz-árok partján volt a mi tanyánk, anyám öröksége. Csuda szép hely volt, tele szőlővel,gyümölcsössel, nagy méhészet benne. Gyerekkoromban sokat játszottunk a tanyán. A feleségemlánykorában oda járt ki a libákkal. Rendes volt, nagyon jó lány, 1940-ben házasodtunk össze,akkor kerültem el Besenyőről, a szülői háztól. Harminchét éves voltam, éppen ideje már, hogymegnősüljek. A sógorom link ember volt, az apám aláírt neki egy tízezer pengős váltót mintkezes. Ő nem fizetett, így a mi nyakunkba szakadt. Meguntam, hogy a semmire megy a munkám,hát eljöttem otthonról. Apámnak volt vagy negyven holdja, és hogy 43-ban szétadta, kaptamkörülbelül négy holdat, itt a dormándi határban. Abból nem sokra mentem volna, ezért aztánbeálltam Diósgyőrbe acélöntőnek, négy évig dolgoztam ott.– Hogyan került oda?– Tudja, protekció révén. Az öcsém Miskolcon volt káplár, a gyárnak a főintézője meg nagyonvallásos ember, aztán 940 pünkösdjére lejött a főintéző hozzánk. Mindenki elment atemplomba, mi meg kimentünk a zöld lucernába. Ott beszélgettünk, és mondtam neki, hogy énis elmennék a gyárba dolgozni. Azt mondta erre, hogy ugyan már, egy ilyen gazdaságot csaknem akarok itthagyni. Mondtam, hogy itthagynám bizony szívesen, az adó végett, Gömbösnekmár tovább nem dolgozok.Nyolc hónapig éjjelre jártam, azért, hogy itthon is haladjon a munka. Mikor hazajöttem agyárból, a lovak már meg voltak etetve. A szomszédban volt a községháza, a kisbíró etetteitattaa lovaimat, én meg az ő földjét dolgoztam meg érte. Ahogy hazaértem, megreggeliztem,aztán felültem a kocsira, és mentem a határba. Este már volt úgy, hogy nem érkeztem a lovakatkifogni. A biciklim rajta volt a kocsin, lekaptam róla, hajtottam vele Abonyba amunkásvonathoz.– Mindennap hazajárt Diósgyőrből?– Mindennap. Aztán a gyárban tudja, mit csináltam? Csak nyolc órát engedélyeztekegyhuzamban dolgozni, én letettem a nyolc órámat, aztán elbújtam, egy cseppet feküdtem anagy homokban valahol, és az újabb munkakezdéskor előbújtam, csináltam a másik nyolc órát.Ez így ment sokáig, jó későn jöttek csak rá. Mikor aztán rájöttek, fújtak nagyon. – Hát magameg mit csinál? El akar minket záratni? Tudja jól, hogy csak nyolc órát szabad dolgozni,nem? – Tudom én –mondtam –, de nekem kell a pénz.Amikor az első földet megvettem, a feleségem sírt, azt mondta, hogy hát nincs neked eszed?Arrafelé semmi se terem meg. Ez a Hortobágy! Mondtam az asszonynak, hagyjad már, olyanmindegy, hogy van-e vagy nincs az az ezerkétszáz kvadrát föld, majd csak lesz valahogy.Másnap ásót fogtam, kimentem, vettem talajmintát az egész táblából, és megvizsgáltam.Mondtam az asszonynak: – Nekem már hiába beszélsz, mert az egész táblát megvesszük. – Erreő azt mondta: – Amennyi eszed neked van, tudom, hogy meg is veszed. – Elbitangolt gaz termettcsak benne. A főjegyzőt arra kértem, ha lesz valakinek eladó földje, már csinálja is aszerződést, én egy pénzt adok kvadrátjáért. Üzenjen a feleségemnek a pénzért. Aztán tudja,mit mondok? Az egész határban soha senkinek nem volt olyan termése, mint nekem azon aföldön. Búzát, kukoricát, dohányt, dinnyét, mindenfélét termeltem. Az a föld drágább volt, minta belső földek, mert mikor a húszas években ki akarták parcellázni a proletároknak, akkor azsidónak volt annyi esze, felemelte az aranykoronát, hogy többet kelljen fizetni érte. Ez azEngel földje volt, 13–18–22 aranykoronás.– A háborús években hagyta ott a diósgyőri munkát?60