PDF 7697 kbyte - MEK

elmenekült, és pályázat alapján 1992 januárjától a megyei APEH-nél nyert osztályvezetőibeosztást. Adóhivatalnokként is a besenyőtelkiek és a mezőgazdák érdekeit képviselte:készségesen hozta-vitte ügyintézésre a falubeliek adópapírjait, közben belátásra próbáltaszoktatni hivatali munkatársait.Nehezen viselte a hivatali légkört, a központosított, bonyolult adminisztrációt, a „szögletesfejű” ügyintézést és részvétlenséget. Veszteségnek érezte, hogy a papírok közé temetkezve nemláthatja, mi történik a földeken, s eltávolodik a gazdaság valóságos folyamaitól. Másfél évután felhagyott az adóhivatalnokok átnevelésével.Ahogyan mesélte, innen is menekült, attól félt, hogy ezt a munkát is megszereti, és véglegesenmegszakadnak kapcsolatai a mezőgazdasággal. 1993-ban a megye egyik átalakulószövetkezetéhez állt be főkönyvelőnek: kívülállóként úgy látta, hogy ebben a téeszben újszerűgazdasági folyamatokat sikerül elindítania. Ez a kísérlet fél évig tartott, s 1993 decemberébenvisszajött Besenyőtelekre. Szülei házának egyik lakrészében jól felszerelt irodát nyitott: adóéspénzügyi tanácsadóként vállalkozási igazolványt váltott.1994 óta szakmai felkészültségének minősítéseként mezőgazdasági szaktanácsadó is. Hevesmegyének hat hasonló minősítésű bejegyzett tanácsadója van.Amióta önállóan dolgozik, vállalkozók adóügyeit intézi, vezeti és ellenőrzi a könyveléseket,szívességből és megbízásra tájékozódik a hivatalokban, és tanáccsal látja el a törvényekben,rendelkezésekben tanácstalanokat. Legtöbbet agrár- és pénzügyekben tevékenykedik. Ha mára helyi nagyüzemen nem tudott segíteni, a magángazdálkodókat próbálja elkalauzolni agazdálkodási lehetőségek világában.A lehetőségekkel, az agrár- és gazdaságpolitikával elégedetlen, de mint törvénytisztelőállampolgár tudomásul veszi a kialakult helyzetet. A pillanatnyi intézkedéseket elemezveigyekszik kitalálni, mi a gazdaságpolitikai cél, s hova jut általa az állampolgár.Az egész rendszerváltásnak az volt a lényege, hogy a tulajdon megváltozzon, megváltozzon aszemlélet, és gyarapodjunk. Ehhez nem a legjobb út a kárpótlás. Úgy lett volna tisztességes,ha egyenlő esélyekkel indulhatnak az egyéni vállalkozók és a kisebb-nagyobb társaságok.Privatizálni kellett volna a mezőgazdasági vagyont, úgy, ahogyan a gazdaság egyébterületein is csinálják. Hogy legyen valóságos versenyhelyzet. A nagyüzemeket arra késztetni,hogy kisebb csoportokat hozzanak létre, csak úgy érezhetik a résztvevők, hogy tulajdonosok.Akkor kihullott volna a férgese, vagy észhez kap, és hozzáfog dolgozni. Ehelyett jött akárpótlás, ami senkinek se jó. Az idősek közt nagyon sok az áldozata. Vagy azért, mert márnem tudja csinálni, vagy amiatt, mert nem annyit kapott vissza, vagy egyszerűen az árveréstette tönkre az idegeit. Olyan is van, aki ráment, nem érte meg, hogy kimérjék a földjét. Acsaládok között feszültség van, mert nem tudtak összehangolódni, és azon megy a vita, hogyaz egyik többet, a másik kevesebbet szerzett. A zűrzavaros földnyilvántartás alapján ugyanazta területet ketten is igényelhették, más területek meg elvesztek, mert a jogos örökös nem tudottbizonyítani, vagy a törvény szerint nem járt neki az a föld. Szóval sokan mennek egymás ellen.Úgy látom, se igazság, se béke, se gazdasági fellendülés nem lesz hamarosan. Így lassú afolyamat, túl sokáig tart ez a bizonytalan helyzet.”Ágota szíve szerint gyorsítaná a folyamatot, ezért kitartóan figyeli a gazdaság-élénkítő állami éspénzügyi tranzakciókat.1992 júniusában jelent meg egy pályázati felhívás. A minisztérium a gazdálkodók újberuházásait kívánta támogatni a mezőgazdasági fejlesztési alapból. Hogy a pénzek mielőbba kistermelőkhöz jussanak, 1993-ban a kisebb beruházásról szóló pályázatok elbírálását amegyei földművelési hivatalok hatáskörébe utalta. A kiírás szerint a pályázó a gép árának223