PDF 7697 kbyte - MEK

Rám küldte egyszer a cséplési ellenőrt, hogy föl vagyok jelentve, mert több a búzám, mintamennyit felírattam. Hát ha mérni kell, mérjenek, mondtam, de először reggelizünk, mert ittvan a früstök ideje. Az asszony sütött egy csomó tojást szalonnával. Evés közben kérdezte azellenőr, hogy mennyivel van több búzám a megengedettnél. – Úgy 20 mázsával – mondtam. –Azt könnyen el lehet tüntetni – bólintott az ellenőr. – Holnap már nem lesz itt – mondtam. – Ezbiztos? – kérdezte –, mert az a piszok párttitkár a mi munkánkat is ellenőrzi. – Holnap márnem lesz itt, ha ilyen idő tájt jönnek, nem találják meg. – Rendben van, akkor nem csinálunksemmit – mondta. Elmentek. Félt mindenki, mert olyan piszok volt az a párttitkár, hogy még asaját apósát is feljelentette. Másnap elmentem Abonyba a molnárhoz, és mondtam neki, hogybaj van. – Micsoda, pajtás? – kérdezte. – Behoznék ide vagy húsz mázsa búzát, mert baj leszbelőle, ha nem tüntetem el. – Hozzad, pajtás, nyugodtan, elfér itt! Hányd be oda az egészetzsákostul! – mondta. A nevem rajta van mindegyiken – mondtam. – Ne törődj vele, pajtás,mindjárt be lesz túrva. – Aztán egyszer üzent, hogy menjek a búzáért. Egy hónapig aszekeremen hordoztam vissza, este kiraktam, hajnalban felpakoltam. Az egyik asszony,Matildka megszólított: – Nagyon lent van a maga szekere, Járdán bácsi. – Lent van az, mertszéna szárad rajta – mondtam. És miért csináltuk, miért? Aki megette, megitta, az is éppen úgymegél, mint én. A végén mindenki a téeszbe kötött ki. Ha elnök lettem is, csak jobb voltmagamba lenni a magaméban.– Hogyan lehetett közösen gazdálkodni?– Lehetett. Nehéz volt összehozni a földet, mert egyik fele soványabb volt, mint a másik,ráadásul egy hold földre csak ötven kiló műtrágya jutott. Az asszonyok szórták a műtrágyát abúzára, ott voltam, beigazítottam őket, hogy ne egész, hanem fél marékkal merítsenek. Avégén nagyon szépen összehoztuk a búzatáblát. Nekünk holdanként tizenhat mázsa negyvenkiló termett akkor, a Vörös Hajnal meg egész nap csépelt mellettünk, és csak hat zsák lettnekik. Ennyi különbség volt.(A téeszelnök és gazdatársai nem dolgoztak kisebb lelkesedéssel, mint egyéni korukban.Ahogy a faluban beszélik, az Új Élet elnöke komolyan vette feladatát: szerette messzelátóval„gukkerozni” a határt, mindig tudni akarta, ki mint dolgozik. Szembeszökően jobberedményeket értek el, mint a „patinás” Vörös Hajnal.)– Hogyan élt a tagság?– Mindenkinek jutott annyi búza, amennyi kellett, a padláson úgy is volt, hogy tíz rúd szalámifüggött. Minden szombatra jutott hús a tagságnak, a birkahús már nem is kellett nekik, csak asertés vagy a borjú. A tanyán le volt öntögetve a káposzta, mindenki annyit vitt, amennyitakart, volt sárgarépa, zöldség egy nagy rakás. Fizetni nem tudtunk, mert építkeztünk, de atagságnak mindene megvolt. És mindenki vigyázott is erre a vagyonra, amit összeadtunk, megamit közösen megteremtettünk. Rend volt, és tudatlanul senki nem vett, nem vehetett elsemmit. Ha már egy bandába kényszerítettek, nem herdáltuk szét a közöst. Én még a port islevertem magamról, amikor hazamentem a téeszből! Aztán hogy egyesülni kellett a VörösHajnallal, minden megváltozott. Az új elnökkel sehogy nem egyeztem, a gazdálkodáshoz afelesége jobban értett, mint ő. Nem is maradtam sokáig, hatvanöt éves koromban nyugdíjaslettem.– Most hogyan kellene rendelkezni a föld dolgában?– Majd adja a megoldás saját magát. Ezt a sok munkanélküliséget csak azzal lehetmegszüntetni.– Hogyan?– Visszaadni a földet mindenkinek, amije volt. Addig nem volt munkanélküliség.63