PDF 7697 kbyte - MEK

4/ AZ ÉLCSAPAT ELSŐ LÉPÉSEIA politikai színtér forradalmi átrendeződése közben a gazdaság maradt a régi. A háború előttigazdasági elit nagyjából ugyanakkora vagyonnal rendelkezett, mint a kommunista párthatalomátvétele előtt. A sértetlenség utolsó éve 1948, ekkor a klán még demonstrálni is képesa gazdagságát.A front alatt a községi templomot 93 ágyúlövés érte. A templom kijavítása már 1944-benmegkezdődött, a nagy kiadásokkal járó renoválást 1948-ban fejezték be. A költségekelőteremtésére az egyházközség gyűjtést szervezett, s emellett kivetette, illetve megállapítottaaz egyes háztartások hozzájárulásának mértékét. A falusiak kilencven százaléka fizetett,vagyona és hajlandósága szerint önkéntes adományokkal is támogatta az építkezést. Azadományozók névsorát és az adományok értékét az egyházközség az ún. Aranykönyvbenörökítette meg.A listából látható, hogy ebben az időben kik a falu leggazdagabb emberei, illetve társadalmiállásuk kiket kötelez nagyvonalú adakozásra.Az adományokból hatvanezer forint gyűlt össze. Az ötszáz holdas Csathó János vezeti a listátháromezer forinttal, őt a malomtulajdonos Czakó Kálmánné követi ezer forinttal. Azadományok nagysága szerint sorrendben az első ötven helyre klánbeliek kerültek. Az élen állókközött Besenyőtelekről származó budapesti, egri, füzesabonyi lakosok is voltak. A legkisebbösszeg egy forint volt. (Viszonyításul említem meg, hogy ugyanekkor egy jó keresetű vasutasheti fizetése hetven-nyolcvan forint.)A közélet új szereplőinek adománya is jelentős; többet fizettek, mint amennyi a vagyonihelyzetük alapján elvárható volt.A megújult templomban 1948 karácsonyán tartottak hálaadó misét. Ugyanebben az évbenszentelték fel az Iparoskör zászlaját, a zászlóanya az alsómalom tulajdonosának a feleségevolt.A kommunista párt erőszakos hatalomátvétele tehát nem rendítette meg alapjaiban a helyitársadalmat. Végtére sem a bíró, sem a jegyző, sem a pártvezér személyén nem múlott a falusiember mindennapi kenyere. Amíg volt hol és mivel termelni, a többség számára szószaporításmaradt a politika. Akik az új időkben sem találtak a faluban munkát és kenyeret, megintelindultak az ország útjaira a kubikostalicskákkal. 1948-ig nem sokat változott a helyitársadalom rétegzettsége, az egyetlen nóvum az új politikai szerepkörök kialakulása volt. Acivil társadalom halódó intézményeinek vezetői kénytelen-kelletlen visszavonultak aközéletből. A falu egésze nem érzékelte és nem fájlalta, hogy alig jut szóhoz például aNagykör, a Hitelszövetkezet vagy a Hangya Szövetkezet elnöke. Mintha az új szóvivőket semirigyelték volna, egyelőre csak közmulatság tárgya volt a köreikben dúló belső csatározás.Az új káderek korábban ún. vegyes munkások voltak. Munkájuk és foglalkozásuk alapjánnem kötődtek egyik társadalmi csoporthoz sem. Nem volt köztük például olyan, aki ez idáigcsak kubikosságból, csak cselédségből, csak alkalmi mezőgazdasági napszámból élt. Az újeliten belüli pozícióharcok és pozícióváltozások oka elsősorban az volt, hogy ezek a vegyesmunkások nehezen tűrték a gyeplőt, szívesebben mentek a maguk feje után. 1948 utánkényszerültek először arra, hogy egy felsőbb követelményrendszer parancsára következetesenhajtsanak végre meghatározott feladatokat. Rajtuk, az élcsapaton múlott, hogy a gazdaság ispolitikai döntések függvénye legyen.78