PDF 7697 kbyte - MEK

X/ KALANDOROK ÉS SZALMAÖZVEGYEKA dormándi teherfuvarozó és a kőfaragó csak legénykorában és rövid időre kalandozott el afaluból, házasemberként mindketten idehaza teremtettek egzisztenciát. Az első világháborúután majd mindegyik dormándi férfi elindult szerencsét próbálni, s mentek a hajadonok iscsapatostól. Csak azok nem tértek vissza, akik a messzi idegenben találtak házastársat. Anegyvenes évek végétől több a kalandozó dormándiak szerencséje, s főként a sikeres karriermiatt hagyják el véglegesen a falut; a stabilitást keresik, és újszerű, a dormánditól különbözőéletkeretek megformálására törekednek. A Dormándról elkerültek pályája egyenletesebb,mint az államszocializmus korában vándorló besenyőtelkieké.A második világháború után a besenyőtelkiek többsége átmeneti vándor volt, s a váltást igénylőfantázia a falun és a mezőgazdaságon kívül is érvényesült. Az első munkakeresők mintegynegyven százaléka a borsodi iparvidékre ment, harminc százalékuk Füzesabonyig jutott. Azötvenes években gyakran választott munkaadó az új nagybirtokos, a füzesabonyi államigazdaság volt. (Ez a „kvázi” jogutóda az egri érsekség birodalmának.) Füzesabonybanmunkát kínált még a gépállomás, majd a nagyfaluban megalakuló termelőszövetkezet. Afalun kívül munkát vállalók maradéka szórványosan Budapesten és az ország más vidékeinhelyezkedett el. Az ötvenes évek második felétől a budapesti vállalatok a legnépszerűbbek ésa fővárosinál távolabbi munkahelyek. A messzire ingázók számtalan munkahelyenmegfordultak. Az ötvenes évek munkakezdői egy-másfél évtized alatt legkevesebb tíz-tizenötmunkakönyvi bejegyzést gyűjtöttek össze, de nem ritka az olyan férfi, aki a hetvenes évekignegyven-ötven munkahelyen töltött hosszabb-rövidebb időt.A hatvanas évek végén konszolidálódó besenyőtelki téesz ideig-óráig visszatérésre készteti avándorokat. A hetvenes években Budapest vonzerejét veszti, az elsőbbség Egeré lesz, amegyeszékhelyet az iparosodó Füzesabony követi. A vándorlás állomásait vizsgálva anegyvenes évektől tipikus pálya, hogy a fiatal férfi első munkahelyeit a megyén kívülválasztja, a következő állomása Eger, ezután Füzesabony. A nyolcvanas években csak a községkisiparosai és alkalmazottai állapodnak meg szülőfalujukban, a többiek füzesabonyi és környékbelimunkahelyeket választanak.Az államszocializmus négy évtizedében a munkahelyek cserélgetése mellett gyakori aszakmák, foglalkozások váltogatása is. Ez az oka, hogy kevesen futnak be szabályos, egyenletesszakmai karriert. Végtére szakmunkások lesznek, de mégsem azok. Lássunk néhány pillanatfelvételta nyolcvanas évek közepéről. Ez idő tájt a pincér darukötözőként dolgozik, aDrezdában és Budapesten tanult szabómesternek ács a foglalkozása, a kerékgyártó pillanatnyimunkahelyén vízvezeték-szerelő. A kötödés magánkisiparos mérlegképes könyvelést tanult, asportlovasnak cukrász az első tanult mestersége, a férfifodrász központifűtés-szerelőként kapjaa fizetését. A foglalkozást váltogatók közt sok a sofőr, a traktoros, ugyanúgy, mint adormándi univerzális szakmunkások. A kőműves maszek taxisnak állt, a szűcskamionsofőrnek, a géplakatos, a cipész, az asztalos, a vájár, az érettségizett növénytermesztőszintén valamilyen járművet vezet.A váltogatások egyik oka a falu és a környék munkapiacának egyhangúsága. A kényszerpályákróla nyolcvanas évek második felében tértek le a besenyőtelkiek. A vándorlásokközben összeszedett szakmák sora alapja lehetett terebélyes vállalkozásoknak is. A dormándiaknáltalán azért sikeresebbek, mert Besenyőtelken teljesebb az intézményhálózat, aközműellátottság, szélesebb a mezőgazdasági kisüzemek köre. Több a munkahely is, és a147