PDF 7697 kbyte - MEK

ahogy énnálam volt, valahogy rájövök. Mondja nekem a kövér rendőr, hogy ezek voltak maposzton, akik a sorba állnak. Menünk előttük, elhagytunk már vagy húszat, amikor megláttamaz arcát. Nem mentem tovább.– Ismeri ezt?– Én nem ösmerem, hogy mi a nevi, de láttam. – Elmentünk a nagy rendőrszobába, ahol aparancsnokok voltak. Ott megint kikérdeztek, hogy s mint történt, meg mennyi pénzt adtam.Kihívták az egyet közülük. Mondja neki a parancsnok: – Ott van az öltözőhely, vetkőzz le, ésöltözz föl a ruhádba, menj, keress másik állást! Megérte, hogy öt pengőért ezt tetted?Kiveszed a pénzt egy tudatlan nőből, aki második, harmadik napja, hogy Pesten van...Már az első héten megutáltam Pestet, pedig Nóra a kedvemben járt. Hiába volt neki aszínházba páholy, egyszer voltam benne, többet nem mentem bele. Inkább otthon maradtam akisjánnyal. Én csak a cirkuszt szerettem, akkor még jobbak voltak, mint most. A pénzem isszaporodott, mert egyszer kérdezte Nóra: – Julika, mit adnak magának ezek a fiatalok, akikidejönnek? – Mondom: – Sem-mit. Kiengedem őköt, meg beengedem.– Nagy volt a vendégjárás?– Ó, nagyon nagy! Magába volt a nő a Helga babával, mert amikor az ura megtudta, hogymilyen nagy itt a vendégség, elmaradt tőle... Na, aztán Nóra azt mondta, ha legközelebb jönvendég, vigyem be a kalapját a magam szobájába, és ha majd keresi, megtudhatja, hogy ötpengő jár érte. Meg is kaptam a pénzt. Azután már nem kellett bevinni a kalapot, az öt pengőúgy is megvolt mindegyiktől. Igen megfelelhettem, mert Nóra még karácsonyra sem engedetthaza. Aztán amikor közeledett a húsvét, nagyon bele voltam gyötrődve, hogy az anyámat, aszüleimet meg az országomot, a falumot nem láthatom. Összekészítgettem a holmijaimat.Húsvét előtt való napon épp a tévéjét nézte, hát az nem ilyen volt, mint most, de képet mutatottaz is. Ott beszélgettük, hogy mégis hazaenged, mert a vendégségre kerített valakit, aki segítneki. Vittem a táskát, szatyort, vissza se mentem. Nem szerettem azt az életet...– Engeléknek Dormándon mit dolgozott?– Már asszony voltam, amikor markot szedni mentem, minden évbe, és vagy hat esztendőn átcsináltam az aratókoszorút. A búzából körtét fontam, és finom, színes papírokból olyangyönyörű rózsákat formáztam, illesztgettem rá, mintha valódi, élő virágok lennének. Amikorkésőbb a téesz lett, hiába mondtam, hogy megint hozzáfognék szívesen, senki nem áldozott rá.– A férjét hogy ismerte meg?– Egerbe, a könyvesboltosnál szolgáltam akkor, és volt a kaszárnyába egy dormándi, akijárogatott utánam. Ő mutatott be neki, hogy lássa, milyen szeretője van. Én aztáncsudálkoztam, hogy miért nem jön többet az a dormándi legény. Csak megtudtam, hogy azuram még azt is megtiltotta neki, hogy a könyvesbolt fele járjon. Az a szegény fiatalembernem mert tájamra se gyönni, mert meg volt adva neki a parancs, hogyha mer velemszórakozni, addig él. És nem veszi elő senki se, hogy ki tette. Aztán a harmadik ház volthozzánk idehaza, ahol lakott. Mert az uram kijelentette, hogy ő fog engem feleségül venni. Ígyis lett.– A férje tiszt volt?– Nem. Továbbszolgáló. Zsoldos. Szóval négy vagy hat esztendeig katonáskodott. Nagyonszép, nagyon jó ember volt, hát egy kicsit néha ivott, de attól eltekintve gond nem volt vele.Szóval itthon családi kellemetlenséget nem csinált.– Hol született?24