PDF 7697 kbyte - MEK

kombájntól a traktorig –, mindenből újat szeretnének. A húszhektáros is, az ötvenhektáros is,a százhektáros is. És én úgy gondolom, hogy fölösleges mindenkinek kombájnt venni, mert azéletben nem tudja kitermelni az árát. A besenyőtelki határra húsz éven át elég volt nyolckombájn, és ez a szükséglet nem változik meg attól, hogy most sok kicsi gazdaság lett. De ezta gazdálkodók nem akarják elfogadni. Nincs arra társulási hajlam, hogy egy közös gépparkotlétrehozzanak. Még mindenki a magáét kuporgatja, erősítgeti, és ebbe fog belebukni. Azindulók között kevés a szabályszerű gazdaság, olyan, aminek ereje a folyamatosságban van.Ami volt a múltban, és lesz is, mert céljai vannak. Azért, hogy most vesz két darab gépet, ettőlnem lesz teljes lehetősége. Mert még másokra szorul, a gépet kölcsönkapja, a földet bérli aszüleitől, maga sem képes átlátni gazdálkodása feltételeit, a kiadás és bevétel mérlegét. Ajövedelmezőséget még egy stabil gazdaságban sem lehet manapság megjósolni. Nem lehetkalkulálni a költségvetés szándékait sem: nem tudjuk, mit fog a termelőtől elvenni, milyen lesza földadó-kötelezettség, mi lesz, mi nem lesz. Ha rajtam múlna, én azt támogatnám, akirőllátom, hogy ért hozzá, földje van, már fölkészült rá – tehát nemcsak akar, hanem tud is majdgazdálkodni.Bozsikné Úri Ágota 1953-ban született, az Úri nemzetség nyolcadik generációjának lányaként.Talán maga még össze sem számolta, hogy csak apai ágról harmincnál több unokatestvérevan.Nem elfogult a rokonaival szemben, s azokat sem tartja különb embernek a többinél, akikkelvállalkozóként kapcsolatban áll. Amellett, hogy Úri lány, Bozsik-feleség (két fiú anyja),adótanácsadó – gondolkodó besenyőtelki értelmiségi, s ebből a fajtából ez idáig nem sokjutott a falunak. Naponta szereti látni, milyen sokféle is a besenyi ember.Nem született mindenki gazdálkodásra. Béla biztosan nem fog bele, ő nem törődik az éggel se.Nagyon érdekes dolgokról lehet vele beszélgetni, de az nem a gazdaság ügye. Ő mindentmásként csinál, mint az átlag. Viszi a húszliteres tejeskannát a vállán. Aki látja, irigykedik: jóennek a Bélának, attól a két kis tehéntől mennyi teje van, és állítólag három liter lötyög azalján. És ha rájönnek, hogy három liter, akkor nevet. Vagy megy a malomba, a hátára veszi azsákot, más a kerékpárra teszi. Azt mondják, bírja, mert nagyon erős. Viszi a hátán a zsákot,de közben tolja a biciklit is. Nem ül fel rá, mert már két hónapja lyukas a kereke. A feleségepedagógus, és gyönyörű a gyerekük.*Nem gondolom, hogy szociográfusként feladatom lenne kimondani, hogy mire van szükségeegy falunak. Besenyőtelket tárgyilagosan próbáltam figyelni, s még a nagy „hazugokat” isvégighallgattam, hogy megérthessem a falu huszadik századi működési rendjét. Az ismerkedésközben ideáim születtek és tűntek el. Az egyik ideám az volt, hogy a falut értő és szeretőBozsik Pálné Úri Ágotának a képviselő-testületben van a helye.Az 1994-es helyhatósági választások kampánya előtt Bozsikék estéről estére azt beszélték,hogy induljon-e a választáson. Ágotának tengernyi a dolga a vállalkozókkal, ezért az is szóbakerült, hogy inkább a férje jelöltesse magát. Bozsik Pál szobafestő a helyi iskola és aművelődési központ karbantartója már több mint egy évtizede, tisztségviselő még sosem volt.Ágota úgy vélte, épp itt az ideje, hogy ő is „beleszagoljon” a közéletbe. A férj nem álltkötélnek, ezért úgy döntöttek, hogy Ágota iratkozik fel jelöltként. Bement a hivatalba, hogyajánlóívet kérjen, de a polgármester „kerek perec” kijelentette, hogy Ágota mint örökakadékoskodó megbontaná a testület egységét, s ennek rossz visszhangja lenne a faluban.Egyébként is, ő és a jegyző mindent alaposan „megrágnak”, így a testületnek nemigen vandolga. A polgármester szívesebben látná, ha a férje, Pali indulna. Ő már csak azért is jobbanillik a társaságba, mert az ülések után lazításképpen le szoktak hajtani „egy felest”.225