PDF 7697 kbyte - MEK

A nővéremet, Mariskát a Hortobágyra vitték. Dolgoztatták volna, de nem tudott, mertkétoldali csípőficamja volt, kiskorától. Akarták itt a tanítók, hogy menjen iskolába, legyentanítónő. Apám nem engedte. Én is szerettem volna menni gimnáziumba, nem engedtek. Hogyis mondta apám? Nem a tudományra meg a munkára teremtette az Isten a nőt. Az a hivatása,hogy jó családanya meg jó háziasszony legyen.Szegény Mariska, Hortobágyon olyan szobába került, hogy a falról majdnem mindégcsepegett a víz. Ő vitt ágyat, azon gyerekek aludtak vele. A szüleik a földön feküdtek. Akitelvittek, bárhogyan volt itthon berendezve a lakása, annak semmit sem hagytak. Aki Mariskaházában lakott, tán még a szöget is elvitte a falból. Mire a húgom meg a nővérem hazatért, aharmincnégy holdjukat elvették, betagosították. Azután szegénységben éldegéltek ketten.Kézimunkázgattak, azért kaptak kis borsót, babot, ilyesmiket.Ágnes húgomék földjét is elvette a téesz, de még előtte rab volt a sógorom. Már ademokráciában választották meg törvénybírónak, mégis elvitték. A felsőtárkányi kőbányábahurcolták rabmunkára. A sógoromnak hatvan, Ágnesnak tizenhét holdja volt, hat gyereketneveltek belőle. A legidősebbet taníttatták, Mezőkövesden járt ki négy osztályt, Kassán folytatta.Nem fejezhette be, mert jött a demokrácia, és kuláknak minősítették a szülőket. Ezután azöccsével elment cselédnek Egercsehibe, onnan Berentére, Barcikára, hogy milyen munkákra, énnem tudom. Ők már nem voltak idehaza, amikor a húgomékhoz pesti deportáltakatköltöztettek be. Volt két szobájuk, egy konyhájuk, előszoba meg egy alsókonyha. És odavitteknégy vagy öt idegent. Azok szegények az előszobában laktak, összezsúfolva, rakásra... Sokhelyen volt így. Kladiváéknál is, őket a deportáltakkal együtt vitték Hortobágyra.Akkor a kulákokat megölték, kiirtották volna az egész világból. Úgy néztek ránk, mint a véresrongyra. Az én nászasszonyomat néhány tojásért, a férjét meg pár mázsa búza miatt vitték el.De akkor már semmijük, bútoruk se volt.Nyolc gyereke van a nászomnak, négy lány meg négy fiú. A két lányunkat az ő fiai vettékfeleségül. A nászom nagyon örült. Azt mondta, ha volna harmadik lánya Magda Lajoséknak,az is az ő menye volna. Nekünk két lányunk és egy fiunk született.A kisebbik lányom, Manyika az első gimnáziumot Pesten, a Szent Margit Intézetben végezte, aKnézich utcában, 44-ben. Megvolt, hogy hány kiló babot, lisztet, zsírt kell leadni. Hol sikerültvele beérni Pestre, hol nem. Volt úgy, hogy a férjem Gödöllőtől gyalog cipekedett. A végén aháború miatt postán küldték a tananyagot, és egybe levizsgáztatták. Tovább nem bírtuk volnaaz élelmiszert se előállítani, se eljuttatni. Második osztályra átírattuk Manyikát Egerbe, azangolkisasszonyokhoz. Kijárta a négy osztályt, de sajnos nem érettségizett, mert kitették onnanaz apácákat.Ment volna a téeszhez napszámba, de ott nem fogadták. A fiam szerzett neki helyet Pesten, aMargitszigeten, a rózsakertben dolgozott, télen-nyáron. A hócsizmája ráfagyott a lábáraszegénynek. Aztán felvették a büfévállalathoz, hidegtálakat készített. Végül hivatalba járt, atengerhajózási vállalathoz. A férjét, Szabó Áront Pesten ismerte meg. Áron fiatalon elkerültotthonról, ugye elvették a földet, muszaj volt valahova menni a pénz után. A vízművekhez álltbe, azóta ott van, most művezető. Egy lányuk született, a tévénél dolgozik.Kató lányom férje, Szabó Lajos innen tőlünk ment el Füzesabonyba dolgozni. Utolsó helye amagasépítőnél volt, télen nagy vízbe, gumicsizmával a lábán szenvedett, hát nagyon megfázott.Képzelje, kedves, kilencszáz forinttal százalékolták le, a négy gyerekükre ennyi volt. Kató mostmár alig bír menni, annyira fáj a lába. Csípőficama van. Járt volna valami segély után, de atanácselnök elnyomta. Egyszer adtak neki 123 forintot. A kisebbik lányomat, Manyikát isleszázalékolták.46