PDF 7697 kbyte - MEK

3/ A „KILENCEK”A választások a függetlenek győzelmével végződtek. A tizenhat pártjelöltből csak az MSZPegyetlen jelöltje nyert, a többi testületi tag a „függetlenek” pártjából való. Az arányokat szintesenki sem tartja helyénvalónak. Még a megválasztott tagok is azt hangoztatták, hogy sokkal„demokratikusabb” volna, ha néhány kisgazda és szabaddemokrata is „bejut”.E választás legnagyobb veszteseinek a kisgazdák érzik magukat. Véleményük szerintkudarcuk fő oka, hogy túl sok jelöltet indítottak. Ezt a balfogást még az is súlyosbította, hogya párt nyolc jelöltjéből hat az egykori klán leszármazottja – szüleik, illetve a nagyszüleikszerepeltek az 1951-es kuláklistán. A jelöltek rokonsági köre többé-kevésbé egybeesett, s ígytörténhetett meg, hogy reményteljes unokatestvérek egymás elől halászták el a szavazatokat.A csoporttól idegen két jelölt egyike a kisgazdák első botcsinálta pártvezére volt, a másik apárt szociális programjának képviseletében egy cigány származású kisiparos. Aszabaddemokraták indulói között két klánleszármazott volt, s ők is állítottak egy cigányjelöltet. E két párt egyike sem tudta, hogy cigány képviselő nemzetisége jogán is bejuthat aképviselő-testületbe, s ha cigányként indul, szinte biztos győztes. A tanácsi apparátusérdektelenségére vall, hogy sem a cigányok, sem a pártok figyelmét nem hívta fel erre alehetőségre.A két ellenzékben maradt párt balsikere részint az érvényes választási rendszer és nem azáltalános népszerűtlenség következménye. Besenyőtelken a választók részvételi arányameghaladta az országos átlagot: a választásra jogosultak 63 százaléka ment el szavazni. Aszavazatok szabálytalan „listás” összesítése a hivatalos értékelésnél jobban érzékelteti apártok valóságos közösségi jelenlétét. Ennek alapján az összes szavazatok valamivelkevesebb mint kétharmadát a függetlenek kapták, a kisgazdák több mint egyötödét, aszabaddemokraták az egytizedét. Az MSZP-re a szavazatok huszonötöd része jutott, azMSZMP-re ennek még a fele sem. A kisgazdák nyolc jelöltje közül a legtöbb szavazatot (383) apárt utóbb megválasztott vezetője kapta, a legkevesebbet (169) a párt akkori vezetője. AzMSZP színeiben csak a téeszpárttitkár indult, s így a párttal rokonszenvezők valamennyiszavazatát egyetlen jelölt gyűjthette össze. A választási eredmények rendhagyó csoportosításaalapján is a függetleneket illeti az elsőbbség. Ez azt bizonyítja, hogy a falu elégedett azállamszocializmus utolsó éveiben élen álló falusi vezetőkkel.A polgármesterséget a korábbi tanácselnök, a „független” jelölt nyerte el. 1945-ben születettTiszapalkonyán. Az egri tanárképzőben magyar–orosz szakos tanárként végzett. 1972-benkerült Besenyőtelekre. 1973-tól tiszteletdíjas művelődésiház-igazgató, majd amikorösszevonták az iskolát és a művelődési központot, az intézmény művelődésiigazgatóhelyettesévé nevezték ki. A debreceni tanítóképző intézetben népművelő diplomátszerzett. Igazgatóhelyettessége óta csökkentett óraszámban tanított. Emlékezete szerint ahetvenes évek második felében „nagy nehezen” felvették a pártba. (Arról polgármesterként nemszólt, hogy röviddel ezután az iskola pártalapszervezetének titkára lett.)A falut harminckét évig igazgató tanácselnök az iskolapárttitkárt szemelte ki utódjául. Miutánnyugdíjba ment, „átmeneti” tanácselnöknek régi harcostársát (a korábbi vb-titkárt) választattameg. Az ő elnöksége idején „kooptálták” a tanácstagok közé az iskolapárttitkárt, így már nemvolt gyakorlati akadálya, hogy az „átmeneti” tanácselnök nyugdíjazása után 1989-ben aziskolapárttitkárból tanácselnök legyen. Az akkori apparátus vb-titkára is a régi tanácselnökválasztottja-neveltje volt. (A régi tanácselnök befolyása 1990-re megszűnt; ekkor márvezetésre alkalmatlannak látta egykori pártfogoltjait.)201