PDF 7697 kbyte - MEK

munkáik más településekre szólították őket. Mindenesetre színesedett általuk a helyi közélet,hisz akcióik híre is eseményszámba ment. Baráti körük sem kapcsolta őket a faluhoz,legföljebb a szűk rokonsághoz. A vállalkozás fenntartásának stratégiája szintén külsőkapcsolatokra épült; egyesek a szakmai elitbe, mások a politikai elitbe kapaszkodtak.Szívesen választottak pártfogónak olyan potentátot, aki született dormándi volt, ésFüzesabonyban ért el szakmai vagy politikai sikereket.A hatalmi központ Füzesabony lett, a porondmesterek a téeszből és a járási pártbizottságrólutasítgattak. Vezető tisztségért kevés dormándi tülekedett, a kiszorítósdiban az egyrevaskosabb füzesabonyi lobby győzött. Véglegesen azért senki sem bukott ki, mert itt isműködött az aranyszabály, miszerint káder nem vész el, csak átalakul. (Lásd: a dormánditéeszelnök füzesabonyi téeszpárttitkárként végezte.) Míg Füzesabony járási székhely volt, akörnyező falvak lakói csak bejártak a nagyfaluba – a munkahelyre, az orvoshoz, az iskolába, aföldhivatalba –, de mire a nyolcezer lelkes vasutasfaluból város lett, a környékről számosantelepedtek ide. A falusiaknak mindinkább rangot jelentett Füzesabonyban lakni, sok vállalkozóis itt virágoztatta fel üzletét.Miután Abonyt várossá avatták, a dormándiak némi öngúnnyal városi jogú kisközségneknevezték falujukat. E viszonyban a városi vezetők mintegy kegyet gyakoroltak azzal, hogy a kisfalunak vezetékes vizet adtak (nyolc utca kivételével), az egycsoportos óvodát kétcsoportosrabővítették, s hébe-hóba szóba került, hogy a gázvezeték is elérkezik a faluba. A luxustervszerint strand létesült volna a két falu között. A városi tanács egykori elnöke még azt isDormánd pártolásaként emlegette, hogy a városi tanács vb-titkára dormándi lakos volt.Dormándot (minden szinten) a községi elöljáró, Hordós Tiborné képviselte. Tennivalója aligvolt több, mint rendszeresen megjelenni a füzesabonyi vb-üléseken. A dormándi elöljáróságszófogadóan tudomásul vette, mi jut a falunak a füzesabonyi leosztásból. Hordósné ahatvanas évek óta a falu diplomatája és békebírója volt.Hordós Tiborné a faluban született, vasutascsaládban. 1954-ben az egri tanítóképzőben szerzettoklevelet. 1959-ben lett a dormándi iskola tanítónője, és ugyanebben az évben tanácstaggáválasztották, ezt a tisztséget a helyi tanács megszűnéséig töltötte be. 1971-től a tanácsvégrehajtó bizottságának volt a tagja. Időközben kinevezték a dormándi iskola igazgatójának,belépett a pártba, és a párt vezetőségének is tagja volt. A faluegyesítést követőenmegválasztották a füzesabonyi székhelyű nagyközségi közös tanács társadalmielnökhelyettesének. 1991-ben kivonult a közéletből, és iskolaigazgatóként nyugdíjba ment.Hordósné 1990 tavaszán, az országgyűlési választások előtt a tanult funkcionárius stílusábanelmesélte, mit fontos és mit érdemes tudni Dormánd múltjáról, jelenéről. Sem többet, semkevesebbet nem mondott el, mint akkoriban a tanácselnökök. Minden úgy volt jó, ahogytörtént, a dormándiaknak előnyösebb Füzesabony védőszárnyai alatt. A falu csendes ésrendes, a lakói törekvők, mert tanulnak, és ezért mind megbecsültebb tagjai lesznek atársadalomnak. A választások után nem tudtam szóra bírni, pedig kíváncsi lettem volna,milyen jelentőséget tulajdonít a változásoknak.Ha arról szerettem volna könyvet írni, hogy milyen kiválóságok szülőfaluja Dormánd, könyvemmindenről szólna, csak éppen Dormándról nem. Mert Hordósné eminens tanítványai valóbansokan voltak, de szinte valamennyien elhagyták a falut. Megszülettek, fölnőttek, s ezután jártakfőiskolára, egyetemre, de mint orvosok, tanársegédek, tudományos kutatók nem költöztekvissza a faluba. Dormándon az ipari munkásoknak, a téesztagoknak, a vasutasoknak, akistisztviselőknek és egy fél tucat kádernek volt élettere. Az ő tanult gyerekeik az országegyéb tájain nem gondoltak azzal, hogy szülőfalujuk mint község létezik egyáltalán. A helyi141