PDF 7697 kbyte - MEK

III/ A BESENYŐTELKI RÉGMÚLT EMLÉKEI1/ NEMESBŐL SZOLGA, IPAROSBÓL BIRTOKOS,FÖLDMŰVELŐBŐL FÖLDÖNFUTÓ...Kőfaragó létére miért bajlódik tehenekkel? – kérdeztem az egyik dormándi fiatalembert, aki1990-ben a falu egyetlen tehenészgazdája volt. Meg szeretne gazdagodni, magyarázta, mint abesenyőtelkiek, akik ugyancsak sok tehenet tartanak. Talán örökölt valami tehetséget, mertnéhai nagyanyja Besenyőtelken született, és a nagyanya kilencvenesztendős öccsei még ma isfoglalkoznak tehenekkel.A fiatalember követendő példaként nem dormándi nagyapját említette, akit fűszerüzlete miattkuláklistára vettek, mert a nagyapa gazdagsága meg sem közelítette a besenyőtelki rokonokét.A kőfaragó besenyőtelki ükapját az egyházi anyakönyvben nemes szolgaként jegyezték fel, adédapját földművesnek és bognárnak. A nemes bognármester korán elhalt, özvegye kofálkodásbóltartotta el négy gyermekét. Az apa halála után elszegényedő család a húszasharmincasévekben gazdagodni kezdett. Olyannyira, hogy a néhai bognár két felnőtt fia megvásárolhattaa főutca egyik nemesi kúriáját Besenyőtelken. Szatócsboltot nyitottak, gyógynövénnyelés terménnyel kereskedtek, szereztek birtokot és tanyát. A második világháborúután kulákok lettek, kereskedésük ebek harmincadjára jutott, földjük a téesznek, a kastélybólegy féltetős melléképületbe kellett költözködniük. Miközben a téeszben tengették napjaikat,jobb híján a háztájiban tehenészkedtek. Egyikük unokája ma a legnagyobb besenyőtelkibirtokosok egyike, két-háromszáz holdat szedett össze a kárpótláskor, és visszafoglaltanagyszülei kastélyát. Ez az új földbirtokos másodunokatestvére a dormándi kőfaragónak.Nemesből szolga, szolgából iparos, iparosból kereskedő, kereskedőből földbirtokos, birtokosbólföldönfutó – az efféle átváltozások a falu megalapítása óta általánosak, s ezt talán épp afalu születésének körülményei magyarázzák.Besenyőtelek neve azt sugallja, hogy ősi, középkori település. Csak maga a név őrzi az ősinépcsoport emlékét, a mai falunak semmi köze sincs a magyar földön honos besenyőkhöz. Atörök világ végén lakatlan puszta ez a vidék, a hírneves Bessenyei család számos birtokainakegyike. 1663-ban a Heves megyei szíhalmi nemes Szabó Tamás a Bessenyeiektől zálogba vetteBessenyő- és Tepély-pusztákat, majd a század végén a Szabók tulajdonjogot és királyimegerősítést szereztek a több mint nyolcezer holdas birtokra. A birtokvételt követőévtizedekben a Szabó rokonság és leszármazottai benépesítették a falut. A birtokszerzők utódaia 18. században magánjogi megállapodást kötöttek egymással, amelyben szabályozták aföldhasználatot és a falu életét. Ezentúl Bessenyőn (1903-ig ez a hivatalos neve) e nemesközbirtokosság rendelkezett. A falu lakóinak többsége egyenként adózásra nem kötelezhetőnemes volt, de a királyi megerősítés révén a nyolcezer holdas birtok egésze nemesi tulajdonnávált. Így a társadalmi állástól függetlenül minden birtokos földje nemesi eredetű volt. Adózójobbágy nem lakott a faluban.A nemesi kiváltságok védelmében a helybéli nemesek a vagyon- és rangvesztés veszélyenélkül fogadhatták maguk közé a nem nemeseket is, akik a 18. században még nem lehettek anemesi közbirtokosság egyenrangú tagjai. A nemességet a házasodási rendszer is tartósította;eszerint ha egy nemes származású lány nem nemes felesége lett, a közös gyermek nemesikiváltságokhoz jutott.33