PDF 7697 kbyte - MEK

Az MSZP, illetve az MSZMP mellett kevesen tartottak ki, a tagok többsége a hatalmatsohasem élvező veterán és jelentéktelen politikai-gazdasági alvezér volt. Az egykor nagyhatalmú nyugdíjas vezetők aktív párttagként nem szerepeltek.A társadalmi rend nyugodt átigazítását ígérő MDF senkinek sem volt a szívügye. Mindösszepár év telt el azóta, hogy a párthűségükről közismert vezetőkhöz képest szabadgondolkodókvették át a kormányrudat – a falu alig tudott ennél nagyobb forradalmat elképzelni. Az MDFeszmerendszeréhez éppen ezek az új vezetők álltak a legközelebb, de nekik nem voltszükségük párttámogatásra.A FIDESZ-t nem volt, aki megalakítsa. A fiatalok túlnyomó része a városban dolgozik,jelentéktelen hányaduk értelmiségi. Az egyetemet, főiskolát végzett besenyőtelkiek a diplomamegszerzése után „szokásszerűen” elköltöznek a faluból. (A századforduló óta így van ez.)1990 nyarán kezdett politizálni a falu. A helyi társadalom szinte mindegyik rétegének voltakfeledhetetlen sérelmei, s a szokatlan szólásszabadság szóra bírta a megsértetteket. Mindennyilvános összejövetel (céljától függetlenül) előbb-utóbb a múlt keserű emlékeiről és annakmai következményeiről szólt. A feltámadó indulatoknak csak szócsöve a kisgazda- és aszabaddemokrata párt, a panasztevők nem gyarapították különösképp a párttagságot.A két újdonsült pártszervezet igyekezett maga mellé állítani az elégedetlenek tömegét. Abukásra álló rendszer kritikájában a kisgazdák és a szabaddemokraták egymásra találtak.Szövetségesi egyetértésben riogatták a hatalmon levőket, mondván, hogy meg vannakszámlálva a napjai a régi rend embereinek. A két párt közös bálokat, gyűléseket rendezett. Azösszejövetelekre a pártok központjából okos előadókat is hívtak, hogy erősítsék a falu egészeelőtt a párt hitelét. Az élénk falusi pártélet egyoldalú volt, mert az MSZP és az MSZMPtartózkodott a közszerepléstől. E pártokból dezertáló falusi vezetők megjelentek ugyannémelyik rendezvényen, de nem kommentálták az elhangzottakat. Kerültek minden rendszert,pártot érintő vitát. Csupán a régi, múltjukban megsértett idős párttagok ágáltak a rendszerváltozását illetően, de őket senki sem vette komolyan.Az új pártok rendezvényeit sokan látogatták, de hiába a közkedveltség, nem sikerültpárttámogató tömegeket mozgósítani. Az új párttagoknál jóval többen voltak, akik ebben azidőben szabadultak meg korábbi párttagságuktól.Az országos hírcsatornák és a helyi korlátlan szólásszabadság lassanként a besenyőtelkiekkelis elhitette, hogy változni fog a (politikai) rendszer. Az eltérő politikai szándékokat formálispártok és „titkos” társulások fejezték ki. Pártként a kisgazdák és a szabaddemokratákviselkedtek, az MSZP és az MSZMP csak jelezte részvételi szándékát a választáson; semkampánnyal, sem ellenkampánnyal nem hívta fel magára a figyelmet. Sajátos színfoltja volt ahelyi politikai nyilvánosságnak a függetlenséget hirdetők csapata. A képviselőségre pályázófüggetlenek egy része elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a maga MSZMP-s múltjától független.Besenyőtelek sem különbözik az országos átlagtól abban, hogy a választásra készülődveinkább a pocskondiázás jött szokásba és nem a programok közzététele. Az ellenpropagandábóla téesztagok és a nyugdíjasok megtudhatták, hogy óvakodni kell a kisgazdáktól, mert hagyőznek, nem lesz háztáji, s az öregségi járadékból legföljebb aludttejre telik. Akkor sem járjobban a szavazó, ha az SZDSZ-t támogatja. Láthatja mindenki: most is a cigányokat itatják,és elszabadul a pokol, ha övék lesz a hatalom.A függetlenek kétes hírüket leginkább annak köszönhették, hogy néhai MSZMP-tagok (két régipárttitkár) is kerültek a csapatba. Ezért a falusi többség a függetleneket egy társaságba soroltaaz MSZP- és az MSZMP-tagsággal. Így aztán „egy kalap alatt” terjedtek róluk rosszhiszeműgyanúsítgatások. Beszélték például, hogy az egyik kocsmában „felesekkel” vásárolták meg a199