PDF 7697 kbyte - MEK

Én elmentem reggel hatkor az iskolába, kettőkor végeztem. Utána volt, hogy este tízigegyszerre két tanfolyamra jártam, ment nekem ott minden, a vasipari művezetőim, a különbözőhegesztőminősítésektől kezdve le-fel. Mikor végeztem, egy téeszbe szegődtem segédüzem-vezetőnek.A hatvanas évek végén, a hetvenes éves elején nagy volt a gazdasági fellendülés. Ugye, 1968-ban, a gazdasági mechanizmus meghirdetésekor visszatértünk a pénz vonzóerejéhez. Tetszetta traktorosnak, hogy nem 1642 forintot keres, hanem hatezren felül. De azért dolgozni kell.Míg ezerhatszázat keresett, három felest bevágott, és hóna alatt a rossz táskával fél kilenc felebeballagott a téeszbe, de mikor hétezret lehetett keresni, meg a maga szakállára ment minden,már öt órakor úgy püfögött a traktor, mint a franc.Aztán jött a centralizáció, a sok rossz téeszt egybetették, mi vittük a pénzt, a többi csakmenyasszony volt. Minden státusra hat ember jutott, s mindenkit fúrtak jobbról-balról.Később, úgy látszik, a centralizáció jót tett a téesznek, mert nagy cég lett belőle.Három éve dolgoztam ott, mikor jött egy párttaggyűlés. Nekem mint vezetőnek kötelező voltmegjelenni. Ahogy ott mentek a nagy eszmék ismertetései, csak megszólaltam, hogy mi lesz,ha valaki sokkal különbet kitalál, embercentrikusabb társadalmi formát, mint akommunizmus. Uuu! Ettől a perctől fogva én minden voltam, csak kedvenc nem! Megromlotta kapcsolat. Abban a pillanatban kinyírtak. Ferenc beteg lett, és hazajöttem. Volt egyrajgazunk. Az volt a jó a parasztnak! A dzsip! Abba a 110 láda paradicsom belement, 16mázsa 50 kiló.Éppen kezdődött a palántaszezon, a másik évben csináltuk az üvegházakat, télen, a 17 fokoshidegben hegesztettem a vasvázakat, vágtam bele az üveget. Ami üvegház van a portán, láttadte már azt, mind én csináltam. Kínlódtam a szivattyúkkal, kutakat fúrtunk az udvaron. Azüvegházakat olajkályhákkal fűtöttük, azokat is szereltem. Decemberben a jeges káposztátszedtük kifelé a veremből, hordtuk kordéjjal, az öreg Cserta Zsiga meg én. Sose felejtem el,az öregnek rendes parasztzsákból volt a zsebkendője, alig tudta megfogni, mindig gyakorolta,hogy össze bírja-e még tenni az ujjait. Szinte megfagytunk, olyan hideg volt. Hajnalokhajnalán mentem a piacokra, a szarból, a hoblecból ki nem voltam soha.Ugye, én megyek a piacra, árulom a paradicsomot, negyven forint kilója, viszek 96 ládát, tízegynéhánymázsa. Nincs semmi baj, eladom fél kézről. Van érte egy kötő pénz. Lehet, azelőttnyolc hónapig a bevétel semmi, de hát ilyen a gazdálkodás. Ha van bevétel, megadjuk azadósságokat, így van ez a nagy gazdaságoknál meg a kicsiknél is. A régi időben a zsidóktólelőre kivettek a búza árából. Szóval másnap megint viszek tíz mázsa paradicsomot. Márfelébred a gyanú, honnan van, miért van. Hogy én nem termelem, hanem veszem valahol. Háta parasztnak lesülne a bőr az arcáról, ha venne, és azt adná el! Itthon dolgozik az egészcsalád, nyomja mindenki a pedált, hogy termeljen, jót termeljen... Szomorú, de ebben atársadalomban nagyon sok embernek a hátsó gondolatok az elsők.Amikor én hazakerültem, csak emlékezetből tudtam, hogy létezik az Erzsike, utoljáranegyedik-ötödikes elemista volt, amikor hozzászóltam. 74 szilveszterén találkoztunk,véletlenül. Táncoltunk, beszélgettünk, kedves volt nagyon. Szép, kerek perec válaszokat adottmindenre. Jó eszű a Zsó, hatalmas esze van hozzám képest. Amúgy nem néztem ki belőle,hogy idővel három gyerek anyja lesz, meg ráadásul engem is kibír, mert velem aztán több bajvan, mint öt gyerekkel. Rövid időn belül összeházasodtunk. Zsó katolikus leánygimnáziumbajárt, és hétszentség, hogy az ottani nénik nem ilyennek festették le neki azt a férfit, akivelérdemes összekötni az életét. Nem vagyok az a mintaférj, aki főz, mosogat, takarít. Dekiegészítjük egymást, ő a maga családnak élő lelkével, én meg ezzel a gazdálkodó eszemmel– jól megvagyunk. Lett három gyerekünk, három srác. Nemcsak az én örömömre, de256