PDF 7697 kbyte - MEK

„veszedelmesen halmozó” Sumiék az első világháború idején telepedtek le Dormándon.Csaknem egyholdas portájuk a hevesi útelágazásnál, a falu közepén volt. Harminc-negyven (afalusiak szerint nyolcvan-száz) holdon gazdálkodtak, cséplőgépet, fűszerüzletet, mészárszéketés kocsmát tartottak, s foglalkoztak terménykereskedelemmel is. Minden vagyon a hetvenesztendősSumi Lajos nevén szerepelt, csak a cséplőgép volt a veje tulajdona. Mindegyikcsaládtag munkása és haszonélvezője volt a gazdaságnak; a negyvenes évek végén az idősházaspárral egy háztartásban élt fiuk és annak családja. A fiatal Suminé egy háromszáz holdasgazdálkodó és marhakereskedő lánya volt, egy Tisza menti tanyáról ment Dormándra feleségnek.A háború után Sumiékat minden vagyonuktól megfosztották. (Elvették, akik akarták.) Akocsma táncterméből iskolát csináltak. A fiatal Sumi Ferenc Diósgyőrbe ment dolgozni, s asok megpróbáltatás is oka lehetett, hogy még a nyugdíjaskort sem érte meg, apjánál két évvelkorábban meghalt.A fiatal Sumiék fia a fővárosba ment ipari tanulónak, ott meg is nősült, nem jött vissza afaluba. Lányuk a tervezett gimnázium helyett mezőgazdasági technikumban érettségizett;káderlapját a kuláknagyapa és egy megyei malomtulajdonos rokon feketítette. Belőlebanktisztviselő és dormándi asszony lett, a szomszédban lakó vasutas vasutasfiának afelesége. A régi Sumi-portán ma ez a házaspár lakik egyetemista lányával és családosasszonylányával; a fiatalasszony a kilencvenes évek elején lakásuk halljában vegyeskereskedéstnyitott.A kulákok elleni propaganda-hadjárat a megbélyegzettek körében is pusztított. Az egyikkulák vasutasfiából a tulajdon esküdt ellensége és a rendszer ideológiájának kocsmaiszóvivője lett, s azt beszélik a faluban, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás vitte sírba.A földtől való elriasztás korra jellemző gyakorlata nemcsak a kulákok gazdaságát zilálta szét.Hogy az osztályharc egyértelmű legyen (vasutas – munkás, gazdálkodó – paraszt), a vasutasokatúgymond eltiltották a földtől. 1945 előtt a jó keresetű vasutasok a majdani gazdálkodásreményében földet gyűjtöttek. A negyvenes évek végén veszélybe kerültek ezek az apróbirtokok; a vasutasoknak dönteni kellett, hogy munkások vagy parasztok akarnak-e lenni. Akia munkáslétet választotta, erről írásbeli nyilatkozatot tett, és ezután persze darabka földjét iselvették. (Azt se mondták: kakk!) A tortúra megrázó lehetett, ha 1990-ben egy nyolcvanhároméves nyugdíjas vasutas megretten attól a lehetőségtől, hogy visszaadhatják neki egykori(kétholdas) „birtokát”. Merthogy ő „büntetőjogi felelőssége tudatában” lemondott róla, és„valahol megvan erről a papír”.Mégis maradtak gazdák a faluban, egykori cseléd- és vasutasfiatalok. Kurta munkáséveik alattők még nem törődtek össze a vasutas- vagy a cselédregulában. A juttatott földtől egzisztenciátreméltek.„MI MINDIG SZERETTÜNK SEMLEGESEK LENNI”Kiss János (háromgyermekes apa) huszonhat éves volt, amikor vége lett a háborúnak. Épperre az időre érte el vasúti állása véglegesítését, de mivel gyerekkorában közelről láthatta,milyen az önálló gazdalét, a vasút helyett a földművelést választotta.– Anyám kömlői származású, testvérei közül a legfiatalabb volt a szerencse fia, mertkántortanító lett, és én is mint gyerek, bizony nagyon sokat dolgoztam azért, hogy őkitanulhasson. Minden vakációt Kömlőn, a nagyapáméknál töltöttem akkor. Nem sok földjükvolt, csak tizenkét hold, azon felül húsz holdat béreltek. A saját földjükből négy hold maradt,nyolc holdat vitt el a taníttatása.49