PDF 7697 kbyte - MEK

Lacónak annyi, vége van. Az egész falu azt beszélte. Rá egy hétre háromszázas csöveketfűrészeltem kézi vasfűrésszel...A műanyag gerincemmel is törzsvendég maradtam a MÉH-telepeken. Hányszor megpakoltamén magam! Aztán volt, hogy kétszázötven mázsát visszahordtam. A MÉH-telep vezetői látták,hogy nincsenek haszontalan dolgaim, bár mindig nagyon alacsony szinten, rossz, koszos,mocskos ruhában mentem oda. De kaptam én máshonnan is „kedvező” ajánlatokat, és mindigóvakodtam, hogy ilyenekbe keveredjek. Sokkal egyszerűbb egy kétezer-hatszáz forintoskönyöktengelyt megvenni az AGROKER-nél, vagy bemenni a MÉH-be, oszt bontani egyetháromszázért, mint adni háromezret meg öt liter pálinkát, meg még le is bukni vele. Ott aMÉH-telep, én nem szégyelltem válogatni. Odajutottam mint maszek, hogy kisegítettem atéeszeket. Röhej.Kis taknyos tizenhatodik senki vagyok, és sok-sok traktorom volt idáig. Úgy szedtem össze aszemétből. A MÉH-telepen megvettem három és fél vagont egyszerre, hazahordtam. Ide azudvar közepére leöntöztem, és tavasszal mind a négy oldalán született egy-egy traktor.Rátettem az ekét, szántottam vele egy szezont. Valamelyik mindig megtetszett egy kopottvadásztársaságnak, egy alföldi gyárigazgatónak... „Ha kell, vigye, a pénzt oda tegye, uram...”És a kis Dutrával kezdtem. Sok megfordult a kezem alatt.Életem álma egy középkaliberű, a John Deere-családba tartozó univerzális traktor. Ez olyangép, amit valaki valahol megálmodott. Gyártani gyártják a szocialista reláción kívül szintemindenütt. Forgalmazzák is. Lehet kapni szinte a játékszer mérettől az óriás traktorigmindegyiket. Nem zavar, hogy nincs nekem, csak jó lenne esetleg.– Ezt itthon lehetne venni?– Lehetne... őrültek vagyunk. Szédületes pénzeket kiadunk ilyen vackokért, mint a kombájn.Az egész kombájntechnika egy röhej! Semmi se! Egy tengelyen forgatni egy dobot, megkirázni a szalmát. Ennyi! Mert az, hogy vágóasztal van, meg ez van meg az van, meg elölfolyamatos ellenőrzése van meg variálható sebességfokozatai, ez aztán nem találmány! Feketelegyen a májam, hogyha két rendes lakatosmestert nekiállítnék, nem csinálná meg! Ésnemhogy lakatosunk nincs hozzá! Még mérnökünk sincs! Leszakad a pofámról a bőr! Minthakint komolyabb diplomákat osztogatnának. Nem igaz, hogy ez így jó! Hát a Balaton-kombájnvalamikor úgy aratott, hogy öröm volt nézni. De azt elkezdték a Rákosi idejébe, ugye?Amikor még kaphatott egy inas nyaklevest, mert nem úgy csinált valamit, ahogyan kellett!Most bocsánatot kell tőle kérni. Az inastól meg a szakmunkástól is! „Minek? Jól van az!”Hogy meghalt az a srác, aki vezette a traktoromat, azon gondolkozom, megérdemli-e alelkiismeret-furdalást. Mert jó, sajnáljuk, hogy meghalt valaki; megállt a szíve, nem beszél,nem eszik, nem iszik tovább, hiányzik a családjának. Én is hiányoznék. Ha saját hibámbólvan, esetleg pusztuljak el, megérdemlem. Lehet, hogy pont bejön, hát istenem. De ő talánsorozatban követett el a saját élete ellen merényleteket. Ezt nem lehet megmagyarázni ahatóságnak, a feleségének sem. Itt van most egy cigánygyerek. De nem utolsó cigánygyerek,mert különb, mint a magyarok. Annak meg lehet nézni a gépét, kívülről, belülről. Annak nemcsepeg, nem folyik, annak a keze rajta van, annak mindig jó mindene. Többre lenne képes,mert univerzális gyerek. De ebből él, hát erre figyel. Megkapja a szép kis pénzét, a még szebbborravalóját. Eteti a három gyerekét, csinálja a központi fűtést, a festést, a mázolást, afürdőszobát – fél kézről, egy év alatt.– És aki meghalt?– Hazaért, kiszállt a gépből, hóna alá vágta a táskáját, irány a kocsma... Mondom: „Akarbantartást csináld már meg! Húzd már meg azt a csavart, elveszted a sárvédőt!” – „Jól van248