A magyar katonai szleng szótára - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Kis Tamáshordozóra van szükség (a társalgás általam használt jelentésének meghatározásátld. Károly 1961b: 393). Ez a társalgási nyelv — ebben az esetben nevezhetnénktalán bázisnyelv-nek (vö. Hangay 1988: 412) — lehet a köznyelv vagy egynyelvjárás is. A bázisnyelvtől függ — és ez vonatkozik más csoportnyelvekre is(vö. Hutterer 1963: 159) —, hogy a szleng az adott pillanatban köznyelvi vagynyelvjárási jelenség-e, bár ez a szleng szempontjából irreleváns, hisz a jakó ’kabát’attól még szlengszónak minősül, hogy esetleg egyes vidékeken jakó-nak ejtik.A bázisnyelvnek a szleng használatában betöltött meghatározó szerepéből következik,hogy a szlengnek nincs önálló nyelvtana, eltérései leginkább bizonyosmennyiségi mutatókkal, azaz például egyes képzők, szóalkotásmódok gyakoriságával,jellegzetes mondatfűzési formák kedveltségével jellemezhetők, melyekfeltérképezésére a statisztikai feldolgozás volna a legalkalmasabb (Svejcer 1975:69), ha volnának viszonyítási alapul használható köznyelvi felméréseink.5.4. A beszéd „szlengségének” foka a legelterjedtebb felfogás szerint attólfügg, hogy a szlengnek minősített jelenségek milyen arányban fordulnak előbenne (Karttunen 1979: 7; vö. Matijevics 1972: 16). Megfigyeléseim szerintazonban attól, hogy valaki szlengszavakat használ, még nem okvetlenül beszélszlengben. A szlengben beszélés együtt jár (hisz annak eredménye) egyfajta viselkedésmóddalés világszemlélettel (vö. Vidor 1964), ami a megszülető szlengszavakbantárgyiasulhat, de a szlengszavak összessége még nem azonos a szlenggelmagával.A szlengben beszélő a világot egyfajta erős érzelmi szűrőn keresztül szemléli.Ez az erős érzelmi szűrő a szlengben a szavak és kifejezések emocionális színezetébennyilvánul meg. Az irodalmi nyelvvel összevetve a szleng szókincse általábanlenéző, lekicsinylő stílusárnyalatot hordoz, ami abból következik, hogy a beszélőa megnevezett dolgokat, jelenségeket, cselekvéseket erős kritikával (elsősorbannegatívan) szemléli, és ezt — leggyakrabban familiáris, esetleg tréfás, humorosvagy éppenséggel durva, sértő formában — ki is fejezi (Szudzilovszkij 1973:10). A megszülető kifejezésekben jól megfigyelhető — Hankiss Elemér szóhasználatávalélve — a nyelvi elemek „energiájának feltranszformálása” (1970:118–20 és a kk.). Ez a jelenség is magyarázza, hogy sokan a szlenget és a szépíróinyelvet rendkívül közelállónak érzik (vö. Péter 1980).A szavak „energiájának feltranszformálása”, az erős érzelmi töltés leggyakrabbana túlzás igényében nyilvánul meg (vö. Szende–Károly–Soltész 1967:191), s így a nyelvleírás szempontjából stilisztikai minősítésekkel jellemezhető(durva, pejoratív, megvető, lenéző, ironikus, gúnyos, tréfás, bizalmas, kedveskedőstb.) kifejezések jönnek létre. Ezért is tartja (főleg az angol nyelvű) szakirodalomegy része a szlenget elsősorban stiláris nyelvi rétegnek (Országh 1966: 361). Ezpersze főleg a közszlengre igaz, a szakszlengeket az erős érzelmi töltésen túl avalamely társadalmi csoporthoz, szubkultúrához való kötődés is jellemzi.22