A magyar katonai szleng szótára - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Kis Tamás’üzemanyag’ (Boldizsár 1982: 38); há ’óra’, eü ’egészségügy’ (Tiszamarti 1940:87); légó ’légoltalom’ (Buzás 1941).A kevés anyag ellenére is megfigyelhető a katonai szleng folytonossága. A csicskás’tisztiszolga’ már az első világháború alatt is megvolt, de akkor még inkábba privadíner vagy a kutyamosó járta. Igazi elterjedése ezután történt meg (Harsányi 1943; nevezték még pucer-nek és ordonduc-nak is), olyannyira, hogy ahízelgő, a tiszteknek szívességeket tevő katonára ma is használják. Ezt a folytonosságottapasztalhatjuk az újoncok megnevezésére használt porosfülű és bundásszavakban is, amelyek adatközlőim szerint éltek a harmincas, negyvenes évekbenis. Legutoljára a hatvanas években tűntek fel megint adatolva: bundás (Sz. M.1965: 115), poros fülű (HonvSzle. 1962/11: 54). (A 80-as években már nem ismertékőket.)Adatközlőim emlékezetében olyan szavak is akadtak, amelyek talán ebben akorban keletkeztek, és megmaradtak napjainkig, például ales ’alezredes’; krumplivirág’csontcsillag’; csillaghullás ’előléptetés’; bokorugró, jakumó ’gyalogos’; dióverő,csúzli ’(szuronyos) puska’; sakkozik ’felmos’; konyhamalac ’konyhai munkás’;bivalytej ’feketekávé’; stb.A tréfás szavak, szóösszetételek ezt az időszakot is jellemezték: pocsolyakerülő’gyalogos’ (vö. „Huszár vagyok nëm pocsolyakerülő”: Ethn. 1920: 65); csúszómászó’ua.’; kályhacsöves ’aknavetős’; gumihuszár ’kerékpáros’; menyasszony ’puska;géppisztoly’; millió-leves ’zabpehelyleves’; légfúró ’légvédelmi tüzér’; bikacsalogató,vörösördög ’tüzér’; csipogó ’kézzel hajtott zseblámpa’ (Örkény 1967: 259); stb.Hasonló adatok támasztják ezt alá Bóka László „Alázatosan jelentem” (1961)c. regényéből is (vö. Károly 1961a): bakabál-nak nevezték a négyszögben valómenetelést (Bóka 1961: 313), birkanyíró-nak a borbélyt (uo. 288), tetűallé-nak afésületlenségért a fej tetejére nyírt csíkot (uo.) stb.Körülírásos megnevezésekre (derékszíjjal átkötött marharépa ’újonc’) és hoszszabbkifejezésekre, szólásokra (kis huszárt szart a ló ’a huszár leesett a lóról’; „Szegényborjúnak kár volt lábát törni, a szegény bakának kell hátán cipelni!”), ha csakszórványosan is, de van adatunk. Még az olyan ma sem túl gyakori szójárásokrais akad példa, mint a vezényszó helyettesítése hasonló hangzású és ritmusú szóval:Verd fejbe! ’Fegyverbe!’ A mai katonai szlenggel összevetve a legjelentősebbkülönbséget e korszakban is a háborúval kapcsolatos, az ellenséget, az ekkor feltűntfegyvereket megnevező kifejezésekben találjuk: hitlerfurulya, sztálinorgona,katyusa ’sorozatvető’; sztalingyertya ’világító rakéta’; sztalinok, ivánok ’oroszok’;friccek ’németek’; stb.8.4. A magyar katonai szleng legutolsó, napjainkig tartó (valószínűleg éppmost lezáruló) korszaka az 1945 után több év alatt szerveződött Magyar Néphadsereghez(Damó 1985: 394; vö. Liptai 1985: 533–4, 544–6) kapcsolódik. Azelőző pontban felvázolt rövid történeti áttekintésben még az eddig feltárt ada-34