A magyar katonai szleng szótára - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

A magyar katonai szlengtikus” ok nélkül (vö. Kovalovszky 1963: 71; Deme 1978: 156; Telegdi 1977:180). Ez a nyelvi oldalról nehezen leírható ok, mint ahogy az előbbiekben megkíséreltemkifejteni, elsősorban a szleng érzelmi telítettsége, amit jól bizonyít azis, hogy a szlengszavaknak a normanyelvben vagy a nyelvjárásokban, illetőleg aszaknyelvekben érzelmileg, hangulatilag semleges megfelelőjük van (Lizanec–Horváth–Tokár 1986: 44). A szleng „szótúltermelése”, az, hogy a szlengbenegy-egy fogalom megnevezésére szinonimasorok jönnek létre, és hogy a szlengszókincse aránylag változékony (Bondaletov 1987: 72; Bárczi 1932: 33; Benkő1988: 232; Varsányi 1988: 142) szintén az erős érzelmi töltéssel magyarázható:„az érzelmileg erősebb jelentésű szó kiszorítja a kevésbé hatásost, mígnema gyakori használat során maga is megkopik, és egy érzelmileg elevenebbnek adhelyet” (Zlinszky 1931: 6). A szinonimasorok tagjaiként gyakran hasonló alakúszavak születnek, hisz képzéssel, játszi torzítással egy-egy szónak számtalan alakváltozatajöhet létre (Penttinen 1984: 18).A szaknyelvek és a szleng eltérő funkciójából következik — amint erre Grétsyrámutatott —, hogy a szaknyelveket a közérdekűség, a szlenget pedig a magánérdekűségjellemzi (1988: 98; vö. Zlinszkynek az individuális és a szociális ösztönrőlírott véleményével: 1931: 4–5).Az említett eltérések magyarázzák a csoportnyelvek két alapvető típusánaka szóalkotásban tapasztalható különbségeit is. A szaknyelvek szavai s z ó t e -r e m t é s s e l , a szleng szavai pedig s z ó k e l e t k e z é s s e l jönnek létre.A szóteremtés tudatos alkotó folyamat, a létrejövő szó születésétől fogva betöltitervezett funkcióját. Ezzel szemben a szókeletkezés öntudatlan, spontán nyelvifolyamat: az egyén által kitalált szó csak akkor válik a nyelv részévé, ha azt a közösségis elfogadja, és elkezdi alkalmazni. (Erről írja Balassa a katonai nyelvkapcsán, hogy „igen sok esetben még az egyéni nyelv hatása is megfigyelhetőbenne, amint a közösség nyelvének fejlődésében érvényesül”: 1920: 76.) Ekképpenaz új szavak keletkezésének a szintje a szaknyelvekben a nyelvi, a szlengbenpedig a beszédszint. (A csoportnyelvek eltérő szóalkotásmódjaira már HajdúMihály is felhívta a figyelmet: 1980: 34–5; vö. még Penttinen 1984: 17 ésKövesdi–Szilágyi 1988: 54.)Különbséget tehetünk a szleng és a szaknyelv között eredetüket tekintve is.A szaknyelvek létrejötte a társadalmi munkamegosztásból következő szakmaiszükséglet eredménye (Szende 1979: 221–3), a szleng pedig — akárcsak a zsargon(vö. uo. 223–4) — a társadalom hatalmi struktúrájának következménye (vö.Tolcsvai Nagy 1989).A z s a r g o n az én értelmezésem szerint nem csoportnyelv, hanem a társadalmihierarchiában elhelyezkedő csoportok olyan tudatos vagy öntudatlann y e l v h a s z n á l a t a , amely a társadalmi csoport, réteg tagjainak elzárkózási(Terestyéni 1960: 244) vagy az idetörekvő bekerülési szándékait szolgálja(Szende 1979: 221–3), azaz a zsargont használó személy a nyelvhasználatával25