A magyar katonai szleng szótára - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Kis Tamás(is) bizonyítani kívánja, hogy a csoport normarendszerének birtokában van. Azsargon használatával általában nem a kommunikáció a cél, hanem a társadalmihierarchiában elfoglalt (elfoglalni kívánt) hely prezentálása. Ez oly módon történik,hogy a zsargonban beszélő a nyelvet nem a konkrét beszédszituációnak,hanem az általa képviselt csoport követelményeinek megfelelően használja, azazahogy Penttinen fogalmaz: a zsargon csak a beszélőnek szolgál, és fittyet hánya hallgatóra (1984: 13).A zsargonnal szemben a szleng az „egyenlőség nyelve”, ahogy az ellene és mellettefelhozott érvek mondják: nem tiszteli a tekintélyt (Tolcsvai Nagy 1989:55), „demokratikus természetesség, az egyenrangúság közvetlensége” jellemzi(Grétsy 1976: 93; vö. még Kovalovszky 1963: 67–71). A szlengnek erre a jellemzőjérecéloz Partridge is, aki szerint a szleng használatának okai közt szerepevan annak is, hogy a szleng megkönnyíti a társadalmi érintkezést, és jelzi abarátságot vagy a beszélők közti viszony intimitását (1933: 6; magyarul: Erdős1988: 144). Walt Whitman megfogalmazása szerint „a szleng a beszédben aszabadság élő bizonyítéka” (idézi: Partridge 1933: 18).*7. A nyelv használatában három szintet szokás elkülöníteni. Bár a nyelv rétegzettségénekvizsgálatában különböző kiindulási szempontok érvényesülnek a kutatófelfogásától függően (vö. Grétsy 1988: 86), a nyelvhasználat hármas tagolódásamás-más közelítésben is feltűnik. A hagyományosnak nevezhető „irodalminyelv–köznyelv–népnyelv” tagolódást (vö. Simonyi 1905: 138–63; Horger1914: 159; Bárczi 1953: 15–21; MMNyR. I, 26–31; Nyirkos 1982: 19–30) mostfigyelmen kívül hagyva ilyen hármas rétegzettséget látunk Károly Sándornál,aki a stílusszintek felől közelít a nyelvhasználat különböző formáihoz (1961b), ésSzende Tamásnál, akinek a közlemény hírértéke és a hír típusa szerint felvázolthármas közlésrendszere újszerűsége miatt külön figyelmet érdemel (1979: 231–3).Ezek a különböző közelítésmódú tagolások egymást erősítik, hisz lényegébenugyanannak a jelenségnek a különböző oldalait veszik szemügyre.7.1. A nyelvhasználat efféle hármas rétegződése a szaknyelvekben is megvan.A katonai nyelv rétegeit először Felszeghy Ediltrud írta le: „A hadsereg nyelvetekintetében megkülönböztetjük: 1. a hadsereg szolgálati nyelvét, amint az acsászári kancellária nyelvében elénk tárul, 2. a katonai szaknyelvet és 3. a katona(argot-szerű) nyelvét” (1938: 20).Ezt a függőleges tagolódást a mai katonai szaknyelvben is megfigyelhetjük.Pusztai István szaknyelvekre vonatkozó megállapításait alapul véve (1975:395–400; 1976: 46–7; vö. még Hutterer 1963: 159; Hangay 1988: 412) a következőszinteket állapíthatjuk meg: a katonai szaknyelv felső rétege a katonai* Whitman 1885: 431. Újabb magyar fordításában: „minden szó, minden mondat, mindenköltészet mö gött a szleng a rendhagyó csíráztató erő, s élő bizonyí téka a beszédben a szabad ságnak,az örök tiltakozásnak és az örök termékenységnek” (Whitman 2002: 11).26