A magyar katonai szleng szótára - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Kis Tamásrap a horogra ’a rádiós megtalálja a kívánt hullámsávot’; rakétásoknál a kannibál’rakétaállvány-kezelő’ szavakat. (A katonai nyelv belső változatainak rendszerérőlld. még: Kis 1988g.)30III.8. A katonai szleng jelenségeit vizsgálva nem kerülhetjük meg csoportnyelvünktörténetének kérdéseit sem (vö. Kis 1988i). Ilyen irányú kutatások híján ismereteinkezen a téren meglehetősen hiányosak, ami tulajdonképpen természetesnekis nevezhető, hisz a szleng jellegzetesen szóbeli jelenség (vö. Karttunen1979: 7; Szudzilovszkij 1973: 9), írásos emlékei csak elvétve kerülnek elő.A katonai szleng kialakulásáról csak feltevéseink lehetnek. Eddigi ismereteinkalapján nyilvánvaló, hogy a katonai szleng nem a legújabb kor terméke. A finnkatonai szleng legkorábbi emléke például a harmincéves háborúból való, de másnyelvekből vannak adatok korábbról is (Penttinen 1984: 7–8; Pei 1966: 170;Pais 1951: 85–6), így több adat is bizonyítja a latin katonai szleng meglétét arómai légiókban (Heraeus 1902; Kempf 1901): tufa ’csalit’, sculca ’kém’, punga’buksza’, brutis ’katonafeleség’ stb. Még katonai ragadványneveket is ismerünkekkorról, hogy csak a legismertebb Caligulá-t említsem: „Caligulae cognomencastrensi ioco traxit”, vagyis katonai humorral neki a ’kis csizma’ nevet adták —mondja Caligula császár életrajzában (9) Suetonius.128.1. A katonai szleng keletkezése a katonai szaknyelvvel szemben, amelynekkialakulását a magyarban Zrínyi Miklós, a költő hadtudományi munkásságáhozkötik általában (Markó 1958: 152; de vö. Pásztor 1970), nem elsősorban a szakmához,illetve annak szükségleteihez kapcsolódik, hanem a foglalatosságot űzőcsoport(ok)hoz. A huzamosabb ideig együtt élő emberek hajlamosak egy a csoportjellegét mutató nyelv megteremtésére (Telegdi 1977: 179), mint Bárcziírja: „Egyes, többé-kevésbé zárt egységeket alkotó emberi közösségekben, minta kaszárnyák lakói (…) a különleges helyzet vagy a sajátos együttes tevékenységkitermel egy sereg pregnáns kifejezést” (1932: 5). A hadjáratok hónapokon keresztülegyütt maradó seregei vagy a végvárak helyőrsége már minden bizonynyalhasznált valamilyen szlengszerű csoportnyelvet. Erre következtethetünkTinódi soraiból is, mikor így szól a szegedi hajdúkhoz: „Vannak nyelvetökbennagy rútalmas szitkok, | Mind testét, mind lelkét pestinek [= bestének] mondjátok,| Lovag vitézöket gyakran csúfoljátok, | Köztetök egymást kurta szelletnekhíjjátok. || Nagy isten ígéjét, kérlek, halgassátok, | … | Hadnagytokat pestilélöknek ne mondjátok.” (1552: 70).12 A latin katonai szleng szakirodalmi és nyelvi adatait Tegyey Imre szívességének köszönhetem.