A magyar katonai szleng szótára - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

A magyar katonai szlengA katonai szleng 17. századi meglétét már Bárczi Géza is feltételezi: „Talánnem túlságosan vakmerő dolog annak feltevése, hogy a labanc, tokos s efféle szavaka XVII. század magyar katonai argotjából indultak ki” (1932: 10).8.2. Alaposabb ismereteink csak az első világháború és az azt megelőző időszakkatonai szlengjéről vannak. Az idő tájt (a kiegyezéstől a monarchia bukásáig) amagyarországi legények vagy a közös hadseregben vagy a magyar királyi honvédségnéltöltötték katonaéveiket. Az előbbiben német, az utóbbiban magyar volta hivatalos nyelv (vö. Nyr. 1916, Nagy 1919: 133). Számtalan németből torzított,gyakran népetimológiával alakult szava miatt a közösök nyelve volt a nyelvészekszámára az érdekesebb13, olyannyira, hogy a honvédek nyelvéről egyetlen feljegyzéstsem ismerek. (A német vezényleti nyelv egyébként a monarchia nem magyaranyanyelvű katonáinak nyelvére is nagy hatással volt. Horvát és olasz példákatSpitzer Leótól olvashatunk (1920a: 18–9), a cseh katonák nyelvhasználatánaklegszebb példája pedig Hašek Švejkje, melynek Réz Ádám fordította magyar szövegeoly jól sikerült, hogy némi túlzással az első világháborús katonai társalgás ésszleng „nyelvemlékének” is tekinthetjük.)A nyelvészek gyűjtésein túl Tömörkény István bakanyelvről írott cikke(1900; megjelent katona témájú novelláiból válogatott kötetében is: 1989: 7–11)és több novellája14 őrizte meg leginkább a közösök katonai szlengjét.A múlt század végi és e század elejéről származó katona nyelvi emlékeinkbenis szembe kerülünk a katonai társalgás és a katonai szleng elválasztásánakproblémájával. A katonai szaknyelv minden szava lehet egyben a szleng elemeis, de ezt csak megfelelő szövegkörnyezet alapján állapíthatjuk meg. Mivel koraigyűjteményeink javarészt szójegyzékek, épp a legbővebben feljegyzett németeredetű szavakról nem bizonyítható, hogy a katonai szlengbe tartoznának. Mégaz a néhány szöveg is, ami ekkorról fennmaradt, azt erősíti, hogy a magyarosítottalakú német szavak a hivatalos formák helyén álltak. Jól mutatja ezt például azalábbi, többek által is közölt, eléggé mesterkéltnek tűnő elbeszélés: „Mi Taniszlóalatt rasztoltung a stallungban. Egyszer csak a bóbachter jelenti, hogy mozoga muszka. A kanonirok szalveneket adtak, minket unternémungba kültek, aczvájtesz bataljon is marsberájt lett, pedig addig az rezervában volt, a hoptmányúr felhuzta a brovlingot, a fájerverfelek kegyetlen dolgoztak, sturmoltunk, egyfirer elesett, a muszka kunyorált: pánye, pánye…” (a kolozsvári „A Hétfő” 1917.augusztus 7‐i számából közli Veress 1917; ld. még Nyr. 1917: 297; vö. Balassa1919: 360). Hasonlóan vélekedhetünk a kéziratos katonakönyvek szövegeit ol-13 Lintner 1874; Vozári 1874; Lehr 1874; Király 1876; Ballagi 1877 (vö. Felszeghy1938: 75–80); Balassa 1888; Barcza 1897; Benkóczy 1909.14 Pl. Tömörkény 1905: 33–43, 171–81, 229–34; 1907: 10–21, 86–96; 1911: 153–76; 1914: 1–23, 145–55;1955: 77–90, 203–7, 250–6, 289–93, 301–6, 314–8; 1958: 28–33, 40–5, 240–7; 1960: 47–50, 107–11, 137–8,411–5; 1963: 187–92; 1974: 63–7, 251–4; 1981: 299–302. Ld. még Tömörkény 1989 is.31