Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

falmélyedésben helyezkedik el egy díszes mellékoltárhoz hasonló építményben. Az ikont a
hagyomány szerint Nagy Katalin cárnő (1762-1796) ajándékozta a templomnak. Az ikont magába
foglaló díszes építményt a kompánia egyik gazdag kereskedőtagja állíttatta. Nevét, mint
adományozóét, 1807-ben feltüntették a képmező bal alsó sarkában, de Jorgosz Koisszió nem
szerepel a miskolci görög összeírásokban, ilyen nevű család nem lakott Miskolcon, ezért valószínű,
hogy az építményt alkotó művészről van szó. Az Ahtirkai ikont jelenleg kilencvenhárom kisebbnagyobb
fogadalmi ajándék, ezüst votiv veszi körül. 24 Az ikont borító aranyozott ezüst okiad
valószínűleg orosz műhelyben készült. Az okladot magas szintű technikai megmunkálás jellemzi,
valószínű, hogy nem maga az ikon, hanem az okiad került a cárnő ajándékaként a templom
tulajdonába.
Az ikonosztáz képeit Anton Küchel-meister bécsi festő készítette 1805. és 1808. között,
(kivéve a négy alapképet) az egrihez és a pestihez hasonlóan a bécsi Akadémia stílusában, nyugati
előképek alapján.
A négy alapikont (a királyi ajtó két oldalán Krisztus és Keresztelő Szt. János, illetve az
Istenanya és Szt. Naum ikonját) Feodoszij Janinka „muszkaországi piktor" festette. A közelmúlt
kutatásainak következtében a Szt. Naum ikonon előkerült a mester szignója. Janinka stílusa
Küchelmeisteréhez igazodik, de ecsetkezelése kicsit merevebb.
Az ikonográfiái program enyhén eklektikus, az ortodoxiától idegen témák is helyet kaptak
az ikonosztázon, mint pl. a Feltámadás és az Újszövetségi Szentháromság képei. A királyi ajtón az
Örömhírvétel látható, a kompozíció az egrivel azonos. Az északi diakónusi ajtón Mihály arkangyal,
az egrivel és a pestivel megegyezően, a délin pedig Szt. István diakónus alakja látható az egrihez
hasonlóan. Az egrivel azonos módon a két diakónusi ajtó fölött egy-egy szeráf látható. Az ún.
alapképsor északi oldalán látható: Trónoló Istenanya a Gyermekkel, Szt. Naum, Szt. Miklós (azonos
az egrivel és a pestivel), majd Szt. György. Az alapképsor déli oldalán helyezkednek el: Krisztus a
nagy főpap, Keresztelő Szt. János és Szt. Szpiridon. Az alapképek alatt kaptak helyet: az Utolsó
ítélet, Az Úr látogatása Ábrahámnál, Izsák megáldja Jákobot, Mózes az égő csipkebokorral. Déli
oldalon: A meny-nyország (hasonló az Újszövetségi Szentháromság ábrázoláshoz), Ábrahám
áldozata, Jákob lajtorjája, Mózes átveszi a kőtáblákat.
Az ún. harmadik szinten a tizenkét nagyünnep ábrázolása látható, az egrihez hasonló
elrendezésben, csak itt két sort vesz igénybe. A fölső részen az ún. Golgota kompozíció látható, a
keresztszárak végein medaillonokban a négy evangélista, alatta pedig balról Mária és Salome,
jobbról János és Longinus ikonja foglal helyet. A Golgota kompozíció fölött hat-hat négylevelű
lóhere alakú táblán tizenkét félalakos női és férfi szent jelenik meg. Fölöttük, az ikonosztáz
törésvonala által keletkezett belső ív tizenkét kerek tábláján melyek merőlegesen állnak az
ikonosztáz egészére tizenkét félalakos ülő Próféta látható nyitott könyvvel. Az ikonosztáz
törésvonala által létrehozott külső ív tizenkét ovális tábláján az apostolok és evangélisták jelennek
meg félalakban, attribútumaikkal. Közöttük középen a tizenharmadik táblán Nagy Konstantin és
Heléna.
A templom egyhajós, főhomlokzata fölött gazdagon tagolt sisakkal fedett torony
emelkedik. A 17 m széles, 38 m hosszú templom külső megjelenése csak a torony megépítésekor
változott. Az 1870-es években egyszer vihar, máskor árvíz roncsolta a templom tetejét. A torony
elkészülte után, 1888-ban került fel a Szerbiából királyi ajándékként kapott toronykereszt. A torony
1944-ben egy belövés miatt sérült meg, helyreállítása 1955-ben fejeződött be.
III. A budapesti Nagyboldogasszony Magyar Ortodox templom és ikonosztáza
A pesti görögök vallásukat eleinte a szerbek XVII. század óta álló Szerb utcai templomában
gyakorolták. 1783-ban lehetőséget kaptak arra, hogy ebben a templomban minden második
vasárnapon görög nyelven hallgassák az istentiszteletet. A görögök száma a XVIII. század végére
annyira megnőtt, hogy a szerb templom kicsinek bizonyult, valamint méltánytalannak tartották,
hogy nem az ő
108