Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

kormányzati sajátosságokat, az egységesítést és központosítást az összes tartományban és országban
meg akarta valósítani. Tízéves uralkodása során mintegy 6000 rendeletet bocsátott ki. 1781.
november 1-én kelt jobbágyfelszabadító rendelete, amely megszüntette a jobbágy személyének
feudális röghöz kötöttségét. Szakított az ellenreformációval, továbbá a katolikus egyház egyoldalú
állami támogatásával. 1781. október 13-án kibocsátott ún. türelmi rendelete kimondta, hogy a
protestáns és ortodox (görögkeleti) felekezetek tagjai (állam)polgári viszonylatban egyenjogúak a
katolikusokkal, ugyanúgy viselhetnek hivatalt, felekezeti hovatartozásuk miatt nem érheti őket
hátrány. Az államvallás privilégiumával rendelkező katolikus egyház viszonyainak átalakítását célzó
intézkedéseit a kortársak nevezték el jozefinizmusnak. 1785-ben elrendelte Magyarország
közigazgatásának teljes átszervezését.
A „jó császár" azonban akaratát a rendi állami intézmények felfüggesztésével, abszolutista
módszerekkel érvényesítette, így törekvéseivel szemben ellenállás bontakozott ki. Végül halálos
ágyán igazi reálpolitikusnak bizonyult: összes korábbi rendeletét visszavonta. Ha nem teszi meg, a
politikájával és uralkodói módszereivel elégedetlen magyar, cseh, osztrák, lengyel, olasz rendek és
egyéb vezető csoportok alighanem szétrobbantják a Habsburg-család akkoriban már majd
hétévszázados örökségét. Három rendeletet azonban mégis érvényben hagyott, azt a hármat,
amelyek bizonyára leghívebben tükrözték szándékait: a jobbágyok sorsát könnyítő, a protestánsokat
politikailag egyenjogúsító és az alsópapságot anyagilag segítő intézkedéseket. II. József uralkodói
évtizede során a dolgok visszafordíthatatlanul megváltoztak, az 1790-es évektől új periódus indult a
Habsburg-országok, és így Magyarország történelmében: a polgári átalakulás korszaka.
A 18-19. század fordulóján ugyanis az addig nehezebben mozduló gazdasági-társadalmi
állapotok hirtelen az egész kontinensen kettős mozgásba lendültek. Egyfelől újabb, de a
korábbiaknál nagyságrendekkel szélesebb agrárpiac nyílt meg az ipari forradalom angliai, majd
kontinentális kibontakozása nyomán.
Másfelől a strukturálisan még a feudális viszonyokban gyökerező abszolutista királyi
hatalom már nem volt képes a társadalmi feszültségek levezetésére, így elsőként Franciaországban
forradalmi erejű és jelentőségű társadalmi-politikai változások egész sorozata indult meg
Európában, az összetett társadalmi-politikai-gazdasági válsághelyzetből a feudalizmus felszámolása
felé találva meg a kiutat. A felvilágosodás ragyogó elméi az Emberi és Polgári Jogok
Nyilatkozatában majdhogynem pontokba szedve jelölték ki a teendők fontosabb állomásait,
amelyeket azután jobbára Napóleon törvénykönyve ültetett át a gyakorlatba. A nyugat-európai
átalakulás persze arra is példát mutatott, hogy az elkerülhetetlen változásokat miképpen lehet
összeegyeztetni a korábbi uralkodó csoportok hatalmának átmentésével.
Ezek a hatások természetesen, bár sokféle áttétellel, de Magyarországon is érvényesültek. Jól
mutatja ezt a közlekedés fejlődése. „Csinált" utakat a kor technikai szintjén nehéz volt építeni, új
távlatot nyitott viszont a gőzhajó megjelenése. 1830 szeptemberében az osztrák alapítású Első Dunai
Gőzhajózási Társaság (DDGS) megindította menetrendszerinti járatát a császárvárostól a Belgrád
előtti Zimonyig tartó magyar szakaszon is. Pest ugrásszerű fejlődése, gazdasági erejének dinamikus
gyarapodása szoros kapcsolatban állt ezzel a változással: évi gőzösforgalma hamarosan elérte az
ezer hajót. Am végül a jövő felé mégsem a gőzhajó biztosította a leggyorsabb közlekedést, hanem
természetesen a vasút, ennek magyarországi térhódítása azonban éppen hogy csak megindult az
1840-es évek második felében. Az a vállalkozói csoport, amely maga mögött tudhatta a Rotschildok
támogatását, a Duna bal partján tervezett vasútvonalat Bécstől Pozsonyon át Pestig, míg a görög
származású bécsi bankár, Sina György báró a jobbparton, Győr érintésével akarta eljuttatni az első
sínpárt az ikervárosok határába. Utóbbi mellett állt a korszak hazai közlekedésügyének „első
mozgatója", Széchenyi István gróf, mert attól félt, hogy a bal parti vasút esetleg csökkentheti a
Lánchíd megépítésének jelentőségét. Pest dinamikus gyarapodása azonban hamar nyilvánvalóvá
tette, hogy kifizetődővé fog válni
26