Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

haláláig nyaranta a püspöki rezidencián tartózkodott Dionisziosz Popovic budai püspök (1790-
1828), aki Kozániban született és eredeti neve Dimitriosz Papajannuszisz volt. Belgrád püspöke és
metropolitája lett, s ezután került a budai püspöki székbe.
„Az ő pártfogoltja és festője volt a budai születésű Mihailo ivkovic, aki a szentendrei
Blagovestenszka és a balassagyarmati szerb templom 19 ikonosztázát és számos más ikont festett." 20
A templomok közül a váci, a dunaföldvári, a pesti görög templomokat is ő szentelte fel.
Karizmatikus személyében mind a görög, mind pedig a szerb közösség igen komoly támaszra lelt.
Ez különösen fontos volt, mert a görög templomok zömében szerb juriszdikció alatt állottak.
Erezhető és bizonyítható a görögök nyelvükhöz, kultúrájukhoz való kötődése. Görög nyelvű
könyveket gyűjtöttek, adtak ki, és görög tannyelvű iskolákat tartottak fenn. „ 1800 körül a pesti és a
budai nyomdákban közel száz görög nyelvű grammatikai, történeti, egyháztörténeti, teológiai stb.
vonatkozású kiadvány látott napvilágot. (...) A Helytartó Tanács 1795-ben kelt rendeletében 17
görög tannyelvű iskolát nevezett meg szerte az országban. (...) Sőt, 1812-ben Pesten görög
tanítóképző intézetet is nyitottak, melynek felállítását maga Dionisziosz Popovic budai püspök is
szorgalmazta. A vallásgyakorlás színterei a templomok, és az anyanyelv ápolásának legfontosabb
helyszínei az iskolák, származásukra emlékeztették a görögséget, szülőhazájuk szimbólumai
voltak." 21 Gazdagságukra és befolyásukra utal az is, hogy a görög templomok tervezésével olyan
híres építészeket bíztak meg, mint például Jung Józsefet, Povolni Jánost vagy Mayerhoffer Andrást,
akik látványos barokk, copf, később pedig klasszicista templomokat emeltek. Ezek díszítésére, az
ikonosztázionok elkészítésére szülőhazájukból hívtak meg mestereket. Tudjuk, hogy a XVIII. század
elején dolgozott Georgiosz Zográf, az athoszi stílust követő Mitrofan Hieromonachos Zográf. A
XVIII. század második felének neves rézmetszője Hrisztofor Zefar, szerbesen Hrisztofor eferovic,
aki bécsi műhelyében számos magyarországi görög és szerb templom, többek között a kecskeméti,
győri, egri számára készített metszeteket. 22 Moszhopoliszból az 1760-as évek elején érkezett egy
festőcsapat, amely Ráckevén, Székes- fehérvárott is kapott megrendelést ikonokra, freskókra.
Görögöknek dolgozott Stefan Tenecki szerb festő is, aki a békési és a szentesi templomok ikonjait és
falképeit készítette. Sőt a nem ortodox bécsi festő, Anton Kuchelmeister is dolgozott görög
megrendelésre, s így a gyöngyösi, az egri, pesti, miskolci ikonosztázok tábláit festette meg a XVIII.
század vége felé.
Pest és Bécs egyik befolyásos görög családja a Nákó család volt. Őseik „Christophoros és
Cyrillos ( a későbbiekben Kristóf és Cyrill) már bécsi lakosok, amikor a délmagyarországi kincstári
jószágok elárverezése alkalmával, 1781-ben a Torontál vármegyében található Nagyteremiát
(Máriaföld), 1782-ben pedig Nagyszentmiklóst vásárolták meg a kincstártól. Kristóf és Cyrill 1784.
február 27-én nyertek címeres nemeslevelet, 1784. május 28-án pedig Nagyszentmiklósi előnevet." 23
A testvérek kereskedelmi tevékenysége nemcsak a törökmagyar osztrák területekre terjedt ki, hanem
az Orosz Birodalomra, Hollandiára és Itáliára is. Nagyszentmiklós 1787-ben vásártartási jogot is
kapott, mely jelentős mértékben fellendítette a kereskedelmet. Erre nagy szükség volt, ugyanis
Torontál vármegye a török hódoltság után az enyészet képét nyújtotta: a lakatlan táj mocsárrá vált.
1790-ben a család kezdeményezésére telepesek érkeztek ide: németek, franciák, szerbek. 1807 és
1820 között Nagyszentmiklós 24 volt a vármegye központja. A Nákó uradalom igencsak híressé vált,
amikor 1799-ben Kristóf báró egyik földmívese rátalált arra a régészeti leletre, amelyet
„Nagyszentmiklósi aranykincs" 25 néven jelenleg Bécsben őriznek. Még ebben az évben báró Nákó
Kristóf korában egyedülálló módon szegény sorsú jobbágyai gyermekei számára „ Kis
mezőgazdasági iskola" néven tanintézményt hozott létre 26 . Ugyanő Pesten a „Hét
Választófejedelem" fogadó és kávéház jogának birtokába jutott. ( A Török Birodalomban
kávéméréssel leginkább a keresztény ráják foglalkoztak: görögök, szerbek, örmények.) Ezek a
XVIII. századi pesti kávéházak eredetileg ún. dohányzóházak voltak, ugyanis e tevékenységet csak
zárt térben lehetett művelni. A pipásházak látogatói a dohányzás mellett kávét is ittak, és lassan a két
funkció ötvöződött. így alakult ki a kávéház egyik jellegzetes fajtája, ami a görögökre is jellemző, a
74