Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

A VLAHOK
Az általános felfogás szerint a vlah szó jelentése állattenyésztő, hegyi pásztor, falusi ember.
Amikor azonban azt mondjuk valakiről, hogy vlah származású, akkor a latin ajkú római
állampolgárokra gondolunk, konkrétan pedig a Thesszáliából, Ipiroszról, Makedóniából származó
kétnyelvű görögöket, valamint a diaszpóra tagjait értjük alatta. Míg a görög nyelvben a vlah
(aromán) kifejezés maradt fenn, a vlahok dialektusa az arman szót őrizte meg.
A vlah szó eredetére vonatkozóan több változat létezik. Többek között az alábbi szavakra vezetik
vissza:
1.- az ószláv vlah szó, amelynek jelentése idegen, más nemzet tagja, latin ajkú;
2.- a német Walechen szó szintén idegent, latin ajkút jelent;
3.- az egyiptomi fellah (földműves) szó, mezőgazdasági tevékenységet folytató embert jelöl;
4.- a német törzsek szomszédságában élő Volcae kelta törzs neve, amellyel a németek
minden latin nyelvet beszélőt jelöltek;
5.- az ógörög vléhé szó, amely azt mutatja, hogy a vlah szó esetleg az ógörög dór
dialektusból származik, s ez bizonyítaná, hogy a görögök a vlah szót már 2500 évvel ezelőtt
használták. Nagy valószínűséggel a Dél-Görögországból északra vándorló birkatenyésztéssel
foglalkozó vlahok vitték magukkal az elnevezést, mivel annak valószínűsége, hogy ugyanez a szó
máshonnan került volna a nyelvbe, igen csekély.
A Római Birodalom terjeszkedésének eredményeképpen létrejövő ellatinosodás történelmileg
bizonyított tény. Ebben a korszakban kezdődött a vlahok történelme is. Több tanulmány is
bemutatta már, hogy a vlahok által használt latin nyelvjárás az i.e. II. századra vezethető vissza.
Ezzel szemben Dáciában a mai
Romániában a latin nyelv csak öt évszázaddal később, vagyis az i.sz. II. században terjedt el. A
románok azonban anyanyelvüket, a dák nyelvet, teljes egészében elveszítették, szemben a
görögökkel, akiknek fő nyelve a görög maradt, a vlah nyelvet pedig másodlagos nyelvként, csak a
családon belül használták.
A két nyelv hasonlósága annak köszönhető, hogy a Bizánci Birodalom, valamint a török uralom
idején a latin ajkú népek délről északra, a mai Románia területére vándoroltak. Tehát a vlah görögök
is bizonyosan nem északról vándoroltak délre, hanem délről mentek fel Dáciába.
Miután a rómaiak i.e. 167-ben elfoglalták Makedónia területét, a helyi görögséget a
közszférában, valamint az északi betöréseket megakadályozandó határvédelemben foglalkoztatták.
A rómaiak, akik csodálattal tekintettek az erős makedón hadseregre, rendfenntartásra, valamint az
utak, elsősorban pedig a hegyszorosok szabad közlekedésének biztosítására zsoldosokat
szerződtettek, a hegyszorosok védelmi rendszerét alkalmazva a Római Birodalom fő útvonalain.
A vlah nép létrejöttében nagy valószínűséggel a rómaiak által a Pindosz-hegységben letelepített
őrségek játszottak szerepet, amely magyarázza a figyelemre méltó tényt, hogy a vlahok elsősorban a
Pindosz- és a Varnunda-hegységben telepedtek le.
A római legionáriusok nyelve így Walesből és az Ibéria-félszigetről indulva a Balkánon, sőt
Egyiptomban is elterjedt. Az említett területek a későbbi évszázadokban szláv, német, arab
támadásokat szenvedtek el, s nyelvükbe új szavak kerültek. Ez vezetett a mai olasz, spanyol, francia,
portugál, svájci, román és aromán nyelvek kialakulásához.
A Balkán népeinek ellatinosodása i.e. 167-től i.sz. 397-ig, vagyis a Római Birodalom keleti és
nyugati részre történő szakadásáig tartott. A latin maradt a Bizánci Birodalom hivatalos nyelve
egészen Hérakleitosz császár uralkodá--sáig.
138