Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

megőrizte rendi politikai mechanizmusait, ám az ország része maradt a Habsburg Birodalomnak, és
támogatta a dinasztia alapjában véve nyugati orientációjú hatalmi törekvéseit.
A külpolitikai stabilizációt Mária Terézia belpolitikai reformok megindítására használta fel.
Folytatta apja merkantilista gazdaságpolitikáját, továbbá modernizálta a közigazgatást, az
igazságszolgáltatást, az oktatásügyet és a hadszervezetet (a zsoldosok toborzásáról ekkor tértek át az
állandó hadseregre). A katolikus buzgóságáról közismert császárné arról is meg volt győződve, hogy
az államnak az egyházat szoros felügyelet alá kell vonnia, mert csak úgy tudnak közösen
munkálkodni a köz javára. Parasztpolitikája egyszerre volt pragmatikus és emberbaráti, így a
földesúri kizsákmányolást is korlátozta, amikor előírta a jobbágyi-paraszti szolgáltatások pontos
nyilvántartását (úrbérrendelet, Magyarországon 1767-ben). Iparfejlesztési törekvéseit kezdetben az
egész monarchiában szorgalmazta, később azonban a magyar területeken már kevésbé, bizonyos
fokig büntetésként amiatt, hogy a magyar rendek ragaszkodtak a nemesi adómentességhez. Ez az
eljárás azonban a királynőtől szokatlan, negatív gesztust: súlyos igazságtalanságot tartalmazott. Ha
ugyanis a magyar trón ura kevesellte az országból származó adóbevételt, akkor megvolt a törvényes
módja a változtatásnak: a rendi országgyűléstől kellett kérnie az adóemelést. Az ezen az úton kapott
pénzt azonban csak arra lehetett fordítani, amire a rendek törvényben engedélyt adtak, mert
érthetően nem akarták korlát nélkül finanszírozni a Habsburg család európai dinasztikus politikáját.
Ε feltételrendszer elfogadása volt a magyar korona birtoklásának ára, ennek megtartására tett esküt
koronázása előtt minden magyar uralkodó. Egy vágyott „összmonarchia" nevében a birodalmi
egység hívei (élen az uralkodóval) tehát bírálhatták a magyar nemesség önzését, szűkkeblűségét, de
a jogi tényt el kellett fogadni: tetszik, nem tetszik, az uralkodónak a koronázási hitlevélben letett
esküjét meg kellett tartania, így amikor az uralkodó más területen büntetni kezdte az országot, akkor
tulajdonképpen rendeleti úton kijátszotta azt a törvényt, amelynek betartására korábban fogadalmat
tett!
A birodalmi vámpolitika terén ugyanez a diszkriminatív szándék érvényesült. Mivel a
kiemelten kezelt tartományokat kifejezetten a többiek rovására részesítették előnyökben,
Magyarország hamarosan hátrányos helyzetbe került. A belső, még inkább a külső vámhatár a
birodalmon belül tartotta a magyar mezőgazdasági termékeket, és nem engedte jobban fizető külső
piacokra, de még az osztrák-cseh területekre sem, ha az adott terményből ott is volt felesleg. A belső
vámhatár ugyanakkor nem engedte ki az országból a magyar iparcikket, miközben minimális
vámtétellel nyitott szabad utat az osztrák-cseh tömegárunak a magyar piacra. Az 1764-től bevezetett
kettős vámrendszer ugyan nem volt a magyar gazdasági lemaradás közvetlen oka, de az bizonyos,
hogy szinte behozhatatlanná tette a korábbi hátrányokat. Eredményeként fokozatosan elsorvadtak
Magyarország egykor nagy forgalmú kiviteli útvonalai, és gazdasági szerkezetének már meglévő
aránytalanságait tovább torzítva és rögzítve a birodalmon belül a mezőgazdasági ellátó- és
iparcikkfelvevő szerepébe kényszerült. A jobb agráradottságokkal rendelkező Magyarország, illetve
az ipari termelésben előbbre járó, gazdag örökös tartományok között természetesen spontán
gazdasági kapcsolatok is fonódtak. Ez idővel tágabb keretet adott a következő század magyarországi
gazdasági viszonylatainak, bizonyos előnyökkel is szolgálva az ország számára. A probléma a
kapcsolat központi szabályozásának aránytalanságában, csak az egyik oldalnak kedvező
karakterében volt.
Mária Terézia trónját tehetséges fia, II. József (1780-1790) örökölte. A mérsékelt
felvilágosodás eltökélt híve volt, mértéktartóan vallásos, szokásaiban puritán, igazi népbarát. Am
rendkívül mély, kételymentes meggyőződés élt benne saját egyeduralkodói küldetését illetően: arról,
hogy őt a gondviselés választotta ki uralkodói feladatára, és ezért felruházta mindazokkal a
képességekkel is, amelyek ennek sikeres végrehajtásához szükségesek. Olyan modern államot akart
teremteni, amely a felülről hozott jó döntéseket az élet minden területén maradéktalanul
érvényesíteni tudja. El akarta törölni a múltból örökölt privilégiumokat,
25