Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

Szabó Krisztina
Örökhagyók és Örökösök –
Görög családok a magyar múltból
„A török kiűzését követő évszázad hazánkban a városok jelentős számszerű fejlődését hozta.
A szabad királyi városok száma 12-vel, a mezővárosoké több mint százzal növekedett, többnyire a
volt hódoltsági területeken található települések jogainak gyarapodásával. A 18. században szerezte
meg vagy szerezte vissza korábbi szabad királyi városi jogát többek között Buda, Pest,
Székesfehérvár, Szeged, Pécs, Újvidék, Szabadka, Temesvár. Az újonnan kiváltságolt városok
lakosságának száma nemegyszer meghaladhatta a korábbi városokét." 1 A hazai városok többsége
azonban ún. mezőváros volt. „ Négynek a lakossága haladta meg a 10 000 főt ( közülük Kecskemété
22 ezer, Hódmezővásárhelyé 16 ezer, Miskolcé 14 ezer fő volt). 2 Ezen városkákban, s egyben
kereskedelmi központokban telepedtek le, illetve ezek vásárait látogatták rendszeresen, egyre
nagyobb számban a pozsareváci békét 3 követően a mozgékony és vállakozó szellemű görög, szerb és
örmény kereskedők. Ε tulajdonságaikra igencsak szükség volt ezidőtájt, hiszen az utak nagyrésze
siralmas állapotban volt, s az utak sem voltak túl biztonságosak. „ A szarvasmarhát lábon lehetett
hajtani, de a gabonát már a Dunán, esetleg vízi úton kellett főleg szállítani, mivel szekéren ez csak
jóval nagyobb nehézségek között folyt. (...) Az északi, hegyes vidéken és a Dunántúl egyes részein
az utak többé-kevésbé használhatóak voltak, de az Alföld pusztái és vadvizei közt, főleg esőben,
hóban, annál ijesztőbbek. A rossz közlekedési viszonyok egy-egy vidéket szinte elvágtak a
világtól." 4 Nem véletlenül merült fel II. József (1780-1790) császárban is az útépítés 5 , a folyók
szabályozásának és hajózhatóvá tételének a gondolata. A Török Birodalomból karavánokat indító és
vezető görögöket 6 ezen nehézségek sem riasztották el, ugyanis sokszor veszélyesebb,
bizonytalanabb területekről érkeztek.A magyar kereskedelembe való bekapcsolódásuk azonban igen
fontos volt, hiszen alapvető és hiánypótló 7 tevékenységet végeztek a magyar területeken, különösen
az Alföld városaiban, falvaiban, ugyanis az egykori török hódoltsági területeken szinte elenyésző
volt a kereskedelem. A görögök kereskedésének színterei a városok 8 vásárai és piacai voltak, illetve
idővel boltokat is béreltek, bár tudunk házaló görögökről is. Kiemelkedő volt az országos vásárokon
való részvételük, ezekre távoli vidékekről érkeztek vevők, hogy felvásárolják a környék termékeit,
árucikkeit, elsősorban a jószágot vagy terményt. A görögök sikerének egyik titka volt a
kockázatvállalás mellett az is, hogy a tőkeszegénység miatt a kereskedés mint foglalkozás nem vált
népszerűvé a magyar területeken, s így az ide érkező görögök a német és kisebb számú magyar
kereskedőkkel vették fel a versenyt, akik sok esetben drágább árukészlettel rendelkeztek. „ A
kedvezőtlenebb értékesítési lehetőségekkel rendelkező vidékeken a lakosság elszokott attól, hogy
termékeit piacra vigye, s ott próbáljon meg rá vevőt találni." 9 így igen gyorsan a balkáni kereskedők
a belső és átmenő kereskedelem termékeinek fő szállítójává és értékesítőjévé válhattak. Jellemzővé
vált, hogy a török területekről hozott árukat osztrák és magyar területeken értékesítették, az osztrák
termékeket viszont már Magyarországon eladták sokszor olcsóbban, mint a más kereskedők. Sőt
tudunk arról is, hogy előleget is adtak, leginkább gyapjúra, termésre. 10 A szárazföldi útvonalak,
melyeken a görögök zömében jártak, Erdély felől Pesten át Pozsonyba, Bécsbe, tovább a Német
Birodalom városaiba, illetve Pestről északra, Lengyelország felé és az Orosz Birodalomba, valamint
délre, Pozsonyból Sopronon át az Adria felé vezettek. „Az 1784-ben kötött új, osztrák-török
kereskedelmi szerződés nyomán újabb elképzelések és próbálkozások születtek arra, hogy a Dunán
át vízi úton, a Fekete-tenger, Dél-Oroszország és a Török birodalom felé teremtsenek kiviteli
lehetőséget, összeköttetést." 11 A vízi utakon is megjelentek hajóikkal, leginkább gabonát szállít-
72