Görög Örökség Ελληνική Κληρονομιά - H-ellin.com

mindkét vonal, így a tőkéscsoportok kiegyeztek egymással. A szerelvények indulásának jellegzetes,
csikorgó-csörömpölő hangja amelybe élesen hasít bele a gőzsíp füttyel Pest és Vác között 1846-ban,
Pest és Szolnok között 1847-ben hangzott fel először. Am egyelőre ez a zene még csak az utasok, és
nem a kereskedők fülébe muzsikált, mert 1848 előtt még nem szállítottak árut a hazai vasutakon.
A kettős vámrendszernek a 19. század első felében kibontakozó hatására, mint említettük, a
magyar külkereskedelem irányai és arányai megváltoztak. Alsó-Ausztria vált a magyar kivitel
legfontosabb célterületévé, melyet Morvaország, Szilézia, Galícia, továbbá Stájerország és az
osztrák tengerparti részek követtek. A távolabbi világból Bajorországgal és a Török Birodalommal
szövődtek szorosabb kapcsolatok. Kifelé főképp gyapjút, élőállatot és gabonaféléket, befelé
textilneműt, bányatermékeket, idővel növekvő mértékben vastermékeket, továbbá fűszer- és
gyarmatárut vizslathatott a finánc. A magyar bortermelés mintegy ötöde (22 %) szintén elhagyta az
ország területét. A tőkés viszonyok hazai térhódításának egyik legbeszédesebb mutatója, hogy a
külkereskedelmi forgalom 1789 és 1847 között mintegy 400 %-kal emelkedett.
A mezőgazdaságban főképp a nyugatmagyarországi nagybirtokokon, továbbá a napóleoni
háborúk agrárkonjunktúráját racionálisan kihasználni törekvő néhány középbirtokon figyelhetők
meg annak jelei, hogy tulajdonosaik immár belekezdtek a gazdálkodás korszerűsítésének feladatába.
A dinamikusabb jobbágygazdaságok irányítói is sokat tanultak abból a példából, amelyet a
modernebb szemléletű gazdatisztek mutattak. Az új kor jövetelét új növényfajták szimbolizálták az
elmúlt ezredév során nem sok változást megélt faluhatárban. Az alapvető tendencia a búza
vetésterületének növelése volt, de immár erőteljesebben kezdett terjedni a kukorica, a burgonya (ez
az ország északi, északkeleti részén lassan népélelmezési cikké vált), a lóhere, a bükköny, a muhar,
a baltacím, a lucerna; a majorsági földeken a cukorrépa (ekkor még csak szerény mennyiségben),
külön táblán a repce és a dohány (utóbbi főképp az Alföld pusztáin erre szakosodott
dohánykertészek parcelláin). Természetesen a földművelés változása szükségképpen párhuzamosan
haladt az állattenyésztés átalakulásával. Megkezdődött azoknak a nyugati (tiroli, svájci, hollandi,
morvaországi stb.) szarvasmarhafajtáknak a lassú, de folyamatos térhódítása, amelyeket legelő
nélkül, istállózva lehetett tartani. A ló előtérbe kerülése az ökör ellenében főképp a szántóföldi
gazdaság igaerőigényének változásával függött össze. Az örökös tartományokban a puha húsú
sertésfajták iránt jelentkező kereslet a hazai sertésállomány szerkezetében is a történelmi örökséggel
szemben a haszonelvet juttatta érvényre, amennyiben az erdőkben szabadon tartott bakonyi és
szalon-tai sertés versenytársaként egyre nagyobb lett a Balkánról behozott mangalica piaci
részesedése. A helyzet hasonló volt a honi juhfajták esetében is. A fő megrendelők, az osztrák-cseh
tartományok textilmanufaktúrái előnyben részesítették a merinói, a negretti, az electoral-negretti,
vagy akár a francia eredetű rambouillet-i bárányt a racka és a cigája ellenében.
A hazai ipari tőkés vállalkozások gyarapodását három alapvető tényező hátráltatta: 1) a
céhek, amelyeket a személyi és érdek összefonódások révén erőteljesen támogattak a városi
hatóságok; 2) az ország általános gazdasági elmaradottságából fakadó pénztőke- és hitelhiány;
valamint 3) az a piaci helyzet, amelyet egyértelműen uralt a Habsburg-gazdaságpolitika folyamatos
preferenciája folytán ekkorra már behozhatatlan előnnyel rendelkező Lajtán túli konkurencia. És
mégis, ennek ellenére a fejlődés jelei egyértelműen kimutathatók: amíg a 18. század utolsó
évtizedében alig 124 tőkés vállalkozásról tudunk, addig az 1840-es években már 500 felett van a
számuk. A fejlődés viszonylagosságát ugyanakkor szemléletesen jelzi, hogy ekkoriban már
tizenhatszor annyi tőkés üzem működött a Lajtán túl, mint minálunk, és még beszédesebb szám több
mint harmincszor annyi gőzgép zakatolt ott, mint ahány idehaza pöfékelt-csörömpölt a határban
(1841-ben még csupán 11 darab!).
A drámai gazdasági változások természetesen hasonlóan dinamikus társadalmi
következményekkel j ártak.
27