Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

kérdéssel együtt a köznevelés reformját is a királyi tanács és a Köznevelési Bizottság
hajtotta végre.
Ebben a munkában két ember nevét kell megemlítenünk. Az egyik Staniszlaw
Staszic 141 a nyugati természetjog és fiziokratizmus híve, aki a felvilágosult művelődési
eredmények segítségével akarta a hazai valóságot átformálni. A másik Hugo Ko łątaj
volt. 142 – Bár lassabban, de őis hasonlóan – reformokkal képzelte el az átalakulás
folyamatát. Egyik legjelentősebb műve a krakkói egyetem átszervezése volt, amit a
Köznevelési Bizottság megbízásából hajtott végre.
A XVIII. század második felében Krakkó – az ország történelméhez hasonlóan –
szintén nehéz időket élt át. A város többször cserélt gazdát, mivel a betörőcsapatok
harci tevékenységének területére esett. A súlyos helyzet a Jagelló Egyetem élére is
kihatott. Az előadások elnéptelenedtek, az amúgy is csekély számú tanulóifjúság a
harcmezőkre vonult. Az egyetemet nemcsak a diákság távolmaradása sújtotta, hanem az
elavult oktatási szellem is nyomasztóan hatott az ódon, méltán nagy hírűfalak között.
Az egyetem vezetését teljes egészében a jezsuiták tartották kezükben, és a
felvilágosodás eszméi hideg ellenállásukba ütköztek. A lengyel ifjúság már korábban is
inkább a nyugati egyetemeket látogatta, mint a krakkóit, hiszen a középkori szellemű,
egyházi vezetésűegyetem nem adott a kor tudományos színvonalának megfelelő
ismereteket. Az egyetem autoritását csökkentette az, hogy lenézte a haladó,
természettudományos szellemet. Az egyetem megérett a reformokra. A tudományos
kérdéseket megvitató tudósok köre a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó krakkói
141 Stanisław Staszic (1755–1820), polgári származású pap, a felvilágosult természetfilozófia és
művelődéseszmény híve. A jobbágyság felszabadítását és a szabad paraszti birtok megteremtését
követelte írásaiban. A nemesség eltörlésétől és a polgárság képviseleti jogának törvénybe iktatásától a
polgárosodás megindulását várta Lengyelországban.
142 Hugo Ko łątaj (1750–1812) középnemesi származású lengyel pap, író és filozófus. Filozófiai nézetei
közel álltak a francia materializmus tanaihoz. A lengyel felvilágosodás egyik vezetője, aki a nemesség és
a polgárság egyenjogúsítását követelte. A királyi intézkedések eredménytelenségét látva átállt az
ellenzék, a haladók táborába. Az 1791. május 3-i alkotmány egyik megfogalmazója, valamint az 1794-es
Kościuszko-féle felkelés előkészítője és egyik vezetője volt. Később a Kuźnica (kovácsműhely) néven
ismert írói csoportosulás vezetője lett.
116