Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

háború borzalmaitól és a lengyel nemzeti kincseket kiszállító németektől megmenekült
az Orvostörténeti Intézet pótolhatatlan értékűkönyvtára.
A háború után újra elfoglalta katedráját, s idős kora ellenére fiatalos lendülettel
dolgozott, nevelt és írta közleményeit. 1953-ban a Lengyel Tudományos Akadémia
Természettudományi és Orvostörténeti Bizottságának tagjává választották. Új kiadásra
készítette elővilágsikert elért könyvét. Jegyzetekkel és kiegészítőfejezetekkel akarta
ellátni. Munkája közben érte a halál 1954. április 5-én. 226
*
1928. október 5-én Krakkóban értekezletre hívták össze a lengyel egyetemek
orvostörténetet oktató professzorait. Itt határozatot fogadtak el, amely kettős feladatot
tűzött ki a lengyelországi orvostörténészek elé. Az egyik az volt, hogy megállapították
azokat az orvostörténeti követelményeket, amiket az orvosdoktori címre pályázók elé
állítottak. A másik határozat a követelményekhez szervesen kapcsolódik. Megbízták
Szumowskit egy olyan orvostörténeti munka megírásával, amely a lengyel
orvostörténetet az egyetemes gyógyítástörténetbe ágyazottan dolgozza fel.
A nagy munkát Szumowski egyedül írta meg, bár 1930-ig – haláláig – nagy
segítséget nyújtott neki Stanisław Trebinski, vilnói professzor. A könyv megírásánál
Szumowski felhasználta oktató-nevelői tevékenységének, előadásainak és addigi
munkásságának tapasztalatait. Nagy hangsúlyt fektetett azon bírálatok
figyelembevételére, amik tanulmányait érték. Alapos előkészítőmunkája jelmondatául
Bacon mély értelműtörvényét tekintette: „Vera scire est per causas scire”. Ez
magyarázatul szolgálhat az anyag feldolgozási és mindenre kiterjedő kutatási
módszeréhez. A Jagelló Egyetem legszorgalmasabb professzora a lengyel és az
egyetemes kultúrtörténet egyik legjelentősebb munkáját írta meg. Könyvével két célt
226 Életművét részletesen összefoglalja és közleményeinek jegyzékét közli a Biogramy uczonych polskich
6. kötetének 2. füzete, amely a Lengyel Tudományos Akadémia gondozásában jelent meg 1991-ben.
194