Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

szakbizottság nemcsak a múzeum létrehozásában játszott szerepet, hanem a hazai
orvostörténeti kutatás megszervezésében is döntőtényezőlett. Tagjai sorában találjuk
az orvostörténelem avatott kutatóit, sőt már ebben az időben orvostörténeti
munkásságuk elismeréseként tiszteletbeli tagsággal tüntették ki Pagelt, Fesslt és Baast.
Az Egyesület múzeumát 1909. augusztus 12-én nyitották meg, amely az elsőhazai
gyűjteményt jelentette. A múzeum alapjainak lerakásában elévülhetetlen érdemeket
szerzett Győry Tibor, aki nemcsak a múzeum és a könyvtár felügyelőjeként működött,
hanem az orvosegyesület keretei között kezdte el orvostörténeti munkásságát is. Első
jelentős előadása Czermak gégetükrözéséről hangzott el, majd 1906-ban Semmelweis
magyarságát bizonyította levéltári dokumentumok alapján. 1902-től Győry vette át a
budapesti orvosi karon Purjesz elárvult előadásainak megtartását, 1918-ban rendkívüli,
1936-ban rendes tanárrá nyilvánították e tárgykörben.
A századforduló évei magyar orvostörténet-írásának ismertetésénél szólnunk kell
néhány olyan munkáról, amelyek szerzői csupán egy-egy alkalommal foglalkoztak a
medicina múltjával, így munkáik hamar feledésbe merültek. Ezek sorában kell
említenünk Vámossy István: ‘Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban’, 218
Párkányi Dezső: ‘Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században’, 219 Lauschmann
Gyula: ‘Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfehérvár
218 Vámossy István néhány orvostörténeti munkája:
– Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony, 1901. XVI, 307 p.
– Ilona és Judit, az összenőtt pozsonyi ikerpár. Éltek 1701–1723-ig. = Hiradó [Pozsony], 1929.
No. 191. p. 4.
– Verjüngungsmethoden in der Vergangenheit. = Med. Welt, 1929. pp. 985–986, 1274–1275.
219 Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században. Székesfehérvár, 1913. VII, 312
p.
189