Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

emlékezem, hogy melyik kis városban, jó magyar bort akartunk inni, de abban a
vendégfogadóban, ahol megszálltunk, nem volt igazán jó bor, a kocsmáros pedig, akitől
ilyet kértünk, azt válaszolta, hogy neki nincsen ó-bora, de ha ilyet kívánok, akkor írjak
egy közelben lakó földbirtokosnak, aki bizonyára ad majd néhány palack jó bort, mert
ez a tájék híres a jó boráról. Leültem tehát és írtam egy latin levelet annak a
földbirtokosnak, akinek a nevére azonban már nem emlékezem, közöltem vele, hogy
lengyel idegenek vagyunk, hogy átutazunk ezen a borairól híres vidéken, meg akarva
ízlelni az itteni bort, ilyet nem találunk a vendégfogadóban, ezért hozzá fordulok, hogy
legyen szíves és adjon az idemellékelt két tallérért pár palack jó bort: pár óra múlva
megkaptuk nemcsak a két palack bort és a pénzünket, hanem ezenfelül egy nagyon
udvarias levelet is, amelyben a földesúr meghívott minket másnapra ebédre és
megígérte, hogy akkor még jobb bora lesz. Minthogy meg akartunk közelebbről
ismerkedni a magyar nemes otthoni életével, másnap tíz óra tájban elmentünk a tőlünk
egy mérföldnyire lakó földesúrhoz. Mihelyest észrevette, hogy közeledünk, egész
családjával együtt kijött a tornácra, hogy minket fogadjon. Két szép leányának feketés
pelyhes bajszocskája volt; meglehetősen zavarba hoztak minket. Az alacsony, zömök
termetű és sötét prémes dolmányba öltözött nemesnek valami Baszemteremte (a
kéziratban lengyelesen Basemteremte) volt a neve; kipödört bajusza a fülén túl ért;
mosolygó arckifejezéssel így szólt hozzánk: „Laetor quam maxime vos apud me
videre.”
Erre én rögtönöztem egy latin üdvözletet és udvariasan megköszöntem
előzékenységét. Nagyon szívesen fogadott minket. Az egész ház berendezése nagyon
hasonló a lengyel házéhoz, csakhogy mindenütt, különösen azonban a parasztoknál,
nagyobb jólétet lehet észlelni. Az ebéd bőséges, az ételek zsírosak, paprikásak, a bor,
amelyből vendéglátónk szüntelenül töltögetett, kitűnő. Ebéd után körülvezetett minket
138