Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

10. Az orvostörténet oktatása és kutatása a XIX. század
második felében. A közös forrásmunkák
Hechel tanári működése nyomán indult útjára a lengyel orvostörténészek elsőjelentős
nemzedéke, így közvetlen tanítványa volt Ludwik Gąsiorowski (1807–1863), későbbi
tanszéki utóda is, a lengyel orvostörténetről szóló ’Zbiór wiadomości do historyi sztuki
lekarskiéj w Polsce.’ c. alapvetőfeldolgozás szerzője. A munka 1839 és 1855 között
jelent meg Poznańban négy kötetben. Gąsiorowski mestere nyomdokain haladt, így
hosszú ideig nem következett be törés a krakkói orvostörténelem oktatásában. Halála
után ismét a kinevezett orvostörténelem professzora az államorvostani tanszék vezetője
lett, aki 1869-ben javasolta e tisztség újbóli elválasztását, valamint azt, hogy ismét
olyan személyt nevezzenek ki e fontos tanári állásra, aki ilyen irányú munkásságot fejt
ki. Indokul hozta fel, hogy az orvostudomány fejlődésével együtt egyre több olyan
orvostörténeti kérdés merül fel, amit csak függetlenített, egyéb tanszéki gondoktól
megszabadított tanár tud megoldani. Ellenben 1869-ben bevezették a magántanári
rendszert a krakkói egyetemen is és több kötelezőtárggyal együtt törölték a tantervből
az orvostörténelmet is, amely újból a választható tárgyak sorába került. Ekkor nevezték
ki az orvostörténelem magántanárának Józef Oettingert, akinek előadásait továbbra is
nagy számban látogatták.
a) Józef Oettinger orvostörténeti és szervezői munkássága
Józef Oettinger 1818-ban született a galíciai Tarnowban, Krakkóban tanult, orvosi
oklevelét 1843-ban kapta kézhez, de 1850-ben sebészdoktori vizsgát is tett. Kezdettől
fogva foglalkozott orvostörténeti kérdésekkel és orvosi diplomáját Josephus Struthius
153