Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

g) Magyarok a lengyel egészségügy szolgálatában
Levéltári iratokból ismeretes a poznańi születésűWilhelm Wahlburg (1757–1823) neve,
aki rövid ideig Temesvárott kórházigazgatóként működött, 1801–1805 között Temes
vármegye főorvosa is volt. 1812-ben visszatért hazájába, előbb katonaorvos, majd a
varsói egyetemen a szülészet-nőgyógyászat professzora lett. 154
Schuh Ignác (1772–1864) Vácott született, Pesten és Bécsben végezte orvosi
tanulmányait, de oklevelét Pesten kapta kézhez. Katonának állt Stanisławéwban,
Sandomierzben és Brohobyczban szolgált, majd ismét Sandomierz volt életének
színtere.
Rosenthal Dávid (1808–1890) a galíciai Tarnogradban született, Bécsben tanult
medicinát, de 1831-ben a nagy cholerajárvány idején magyar földön működött. Bécsből
Varsóba tért haza és haláláig ott dolgozott gyakorlóorvosként.
A magyar Horain Ferenc (1799–1880) Bécsben tanult orvostudományt, majd
katonaorvosként lengyel területen szolgált. Az 1831. évi lengyel felkelés idején a
lengyelekhez csatlakozott, velük ment emigrációba is. 1840-ben visszatért, Wegrówba
telepedett le, ahol élete végéig gyakorló orvosként működött.
Az ugyancsak magyar Fukier András (1813–1870) Pesten szerzett orvosi
képesítést, majd élete végéig Varsóban élt. Widmann Oszkár (1839–1910) magyar orvos
pályáját Krakkóban végezte.
Itt kell említenünk, hogy Rudolf Trzebiczki (1859–1903), a krakkói egyetem
sebészprofesszora Kolozsvárott látta meg a napvilágot, iskolai tanulmányainak nagyobb
részét is Magyarországon végezte.
A lengyel katonaegészségügy múltját megőrző iratokban több helyen is
találkozunk magyar sebészek nevével. Például amikor 1808-ban Napóleon seregében a
154 Lásd Szumowski id. művében p. 411.
130